Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
Karinthy és zatát. A Rádió fuldokló hajótöröttje az életmentő roncsdarabba kapaszkodva hallgatja a csodával határos módon épen maradt készüléket — így fogalmazza meg Karinthy a technika elképesztő lehetőségeinek és az egyes ember tragédiájának ellentétét. Merész ontológiai elképzelést fejt ki a Nagy Leadóban, mely szerint a világot befolyásoló materiális törvények mellett a szerves anyagot egy másik, különleges hatalom irányítja, mint valami hatalmas központi rádióadó: az élő anyag belső, genetikus meghatározottságára érez rá Karinthy, ahogyan az Embermolekulában az öröklődés alapelveire. A Néhány apróság, például a világegyetem című írás egy német természettudományos hipotézis lélektani-szociológiai elemzését adja, s mindezek ürügyén sajátos tudományfelfogásának hitvallását: „Ha valaki azt mondja, hogy kétszer kettő négy, az nem sokkal járult hozzá a matematika fejlődéséhez. De aki azt mondja, hogy kétszer kettő öt, az .. . esetleg új megismerés világát tárja fel a lélektanban." Az Emberiség, gyerünk a víz alá (Strandálom) a Capillaria alapötletét bonyolítja tovább — ebben a gulliveriádában Karinthy feminin utópiát képzel a tenger fenekére. Ma már közhelynek számít, bár még mindig igaz, hogy a kozmosz meghódítására törő ember számára rejtély a mélytengerek világa. Napjainkig évről évre felbukkan egy-egy hír a mesterséges kopoltyú feltalálásáról, amely természetes létezést biztosítana a víz alatt, s a civilizáció új típusú térhódítását eredményezné. Ezt a világot festi Karinthy, nagyszerű képben eleveníti meg a mélytengeri metropoliszok nyüzsgését, a lebegőgépek suhanását a „felszínkarcolók" között. A körömnyire kicsinyített ember Swift-től M. Renardig kedvelt témáját variálja a Húzódj össze (Gondolat- kísérlet a la Einstein), aktuális célzással az így kivédhető nagy drágaságra. Hiszen a liliputi embernek elég egy fél kockacukor, egy csepp kávé, apró szövetdarabka, hogy jóllakott és jólöltözött legyen. Karinthy technika-kultuszának frappánsan megfogalmazott dokumentuma a Zeppelin (Neandervölgyi vázlat az emberről): „nem tehetek róla, — írja a Körút felett feltűnő, monumentális repülő szivar megpillantásakor — a világ megváltását innen várom makacsul és kitartóan, gyermekkorom óta.” A mítosz azonban lassan teret veszt: az író elkomorodva tapasztalja, hogy a humánum egyre jobban visszaszorul a „csupacsősz" világból, hogy a sötét hatalmak öldöklésre és vérengzésre készítik elő az emberi teremtő géniusz legnagyszerűbb vívmányait. 1930 után született karcolatai és tárcái a fejlődés komor perspektíváit villantják fel, így a Gázálarc és ezer fontsterling (Egy kis fantasztikum) a haditechnika jövendő rémségeiről mesél. A kedélyállapotra ható ideggázok, a biotechnika és farmakológia eltorzulása szörnyű fegyvereket ad a háborús uszítok kezébe. Az Új Háry Jánosok című, máig aktuális karcolat a mondvacsinált feltalálók, álzsenik és egyéb szélhámosok önhitt magamutogatását gúnyolja ki. A Távolbalátás egyértelműen tiltakozó írás: a személyiség jogait félti, az egyén védelmében protestál a találmányok gátlástalan felhasználásával szemben. S már az sem vigasztalja Karinthyt, hogy az emberiség újabb hatalmas technikai találmányáról van szó. Zilahy Lajos cikkéhez szól hozzá a Technokrácia? Technokrácia? című írásban, s meglepő tisztánlátással számol le a techni- cizmus illúzióival: „mivel a Töke hátráltatni fogja a technika fejlődését... A porszívó lázadása Karinthy írói pályája Verne szellemében fogant: még rövidnadrágos diák, amikor a Magyar Képesvilág közli fantasztikus regényét. A folytatás azonban váratlanul megszakad, Verne szerepét pedig H. G. Wells veszi át. Az angol írót és utópista reformátort a fiatal magyar tollforgató nagy tisztelettel idézi meg írásaiban, hozzá intézi Capilláriája nyílt levelét, Szinnai Tivadar Wells-tanulmá- nya elé ír előszót, és maga is szép esz- szében értékeli. Több művében parodizálja Wells ötleteit, karcolataiban találkozunk a gravitációt semlegesítő „ca- vorittal”, az „istenek eledelével” (Karinthy a hormonokat titulálja így), a wellsi marslakóval, az időgéppel és a napjainkban divatossá váló időutazással. Hódoló tisztelete ellenére kritikával veszi át az eszméket, elsősorban a tudomány- és technikamítoszt. Az angol író ugyanis ezeket tartja a társadalmi reform mindenható eszközének, utópiák sorában bizonyítja, hogy az átmeneti korszak anarchiája után ez fog új aranykort biztosítani az emberiségnek. Karinthy is meggyőződéssel hirdeti az új technika forradalmasító erejét, novelláiban és regényeiben fontos szerepet kapnak az „okos" gépek, de Wells egyértelmű rajongásával nem azonosul. Ambivalencia és egyre erősödő kétely jellemzi állásfoglalását, és egyre világosabban látja a technika eszköz-szerepét. Karinthy tudomány-technika szemléletének változását tükrözik tárcái és karcolatai, melyek közül több az újabb kiadásokban nem szerepel. A XX. század utolsó negyedében játszódik a Megnyomok egy gombot című fantasztikus kroki. A tökéletesen automatizált világban a háború és pusztítás szelleme kószál, gépies kegyetlenséggel csonkítja meg vétlen áldó-
