Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
Bérkocsik a Szentháromság téren, 1850 k. A közlekedés és a szállítás eszközei évezredeken át a fogatolt járművek voltak. A XVII. században megnövekedett forgalom siettette a bérkocsi létrejöttét, és csak közel három évszázad múltán adta át helyét a géperejű bérkocsinak, a taxinak. Az első hazai adatok a XVIII, század végéről származnak, azonban a bérkocsi Európa többi részén már jóval korábban megjelent. A londoni utcákon a XVII. században tűntek fel az úgynevezett hackney-k, amelyek Tarr László szerint: „hamarosan istencsapásaivá váltak a szűk londoni utcáknak, és olyan lármát csaptak, hogy hatósági intézkedésekkel kellett őket megrendszabályozni. Londonban már húsz bérkocsit említenek, melyek egy-egy jobb fogadó előtt várakoztak az utasokra." A bérkocsi történetének következő állomása Párizs volt. Az 1662-ben megjelent „fiacre” nevét a magyar nyelv is mindmáig őrzi. A jármű St. Fiacre-tól kapta nevét. Szent Fiacrius volt a védőszentje és egyben cégére annak az épületnek, amelyben Sauvage, a párizsi bérkocsiipar megalapítója lakott, s ahol személyszállításra kocsikat lehetett bérelni. Európa többi fővárosában is sorra feltűntek a bérkocsik, s a gyártók leleménye számos különleges változatot hozott létre. Magyarországra osztrák közvetítéssel jutott el a bérkocsi, amelynek két alaptípusa alakult ki: a fiáker és a konflis. A kétféle elnevezés közül eleinte csak a fiákért használták. A bécsi Magyar Hírmondó 1796-ban a következőket írta: „Pesten és Budán is vágynak már Fiákkeresek, akik pénzért kotsin hordanak ide s tova akárkit: de koránt sincsenek annyian, mint Bétsben. Pest s Budai Fiákkerek ha arra a számra nevelkedhetnének mint a Bét- siek... a Teherkihordók meg nem élhetnének.” Ugyanebben az évben szabályozták először fiáker bérleti díját is. Franz Schams 1821-es, Pestről készített leírásában 134 fogatot vett számba fiákerként, és így ír róluk: „a kocsik oly csinosak, olyan tiszták, hogy úti csézáknak nézné őket az ember, ha fényezett oldalaikon nem volna a numerus olvasható. Többnyire fél- fedelesek". A fiáker az eddig feltárt források szerint kétlovas volt, és a fogathoz kétféle kocsit vettek igénybe: egy nyitott börféltetős és egy csukott fajtát. A neves angol utazó, John Paget bérkocsikra vonatkozó megállapításaiban magyarázatot adott a kétféle kocsi használatának okaira: „És mindenekelőtt, kérlek nézd meg a fiakkert, nem olyan piszkos, nehéz, ütött-kopott, lassú kocsi, amilyeneket a londoni állomásokon láthattunk, hanem nagyon tiszta, csinos, nyitott jármű, két jó származású lóval... Télen a nyitott jármű helyére kellemes, csukott kocsi kerül, nagyon szegény fiakkeresnek számít az Pesten, akinek nincs téli és nyári kocsija.” A konflist először a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött céhiratok említik, de évtizedekkel a céh 1827-es alapítása után, csak az 1850-es évek végén tűnik fel a „confortable" (kényelmes) bejegyzés a céhbe felvett egyes tagok nevénél; e kifejezéssel az egylovas bérkocsit jelölték. A konflisok és a fiákerek között a fogatolás tett különbséget. A konflisba egy, a fiákerbe két lovat fogtak. Az évszakoktól függően mindkettőnél egyaránt használtak nyitott és csukott kocsit. A konflisok általában erősebb, durvább kivitelben Pesti bérkocsi 10
