Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
A Tihanyi-félsziget keleti meredélyén magasodik az 1055- ben alapított bencés apátság temploma. A többször átépített középkori monostorból csak I. András király és családja temetkezőhelye, az altemplomnak nevezett kripta maradt ránk eredeti formájában. 1719-ben Grassó Villibald apát kezdte, majd Lécs Ágoston apát folytatta és fejezte be 1754-ben a barokk templom építkezéseit. A 46 méter hosszú, 16 méter széles, 35 méteres toronymagasságú templom barokk építészetünk szép példája. A templom nyugati homlokzata hagymasisakos, kettős tornyával a környék építészeti képének jellegzetes része. A faragott, kőkeretes bejárat felett Szent Benedek és Szent Skolasztika szobra fogja közre az apáti címert. Fent, a kissé összepréselt timpanonban, egymás feletti fülkében Szűz Mária és Szent Ányos orléans-i püspök szobra látható. A templom belseje a barokk művészet pompáját tárja elénk. A főoltár, a mellékoltárok, a szószék, az orgonaszekrény, a kórusrács, az oratórium stallumai és a sekrestye teljes berendezése mind az 1754-1779 közötti időszakból való. A fából faragott, márványozott festésű, aranyozott és ezüstözött berendezés az Ausztriából származó Stuhlhof Sebestyén alkotása, aki 25 évig világi emberként lakott a kolostorban, és itt is halt meg 1779. július 14-én. Ingyen végzett munkáját és példás életét méltányolva, az apátság a templom hajója alatti, ket- töskereszt alaprajzú kriptában, a rendtagok közé temette el. Az egyhajós templom emelt szentélye a királyi kripta felett helyezkedik el, a hajóból 14 lépcső vezet hozzá, egyenes záródású keleti falát az 1757-ben elkészült pompás főoltár tölti ki. Két szélén magasba emelkedő oszloppárral és pillérekkel keretezett oltárképét a soproni Novák János festette 1822-ben. A festmény Ányos püspök megdicsőülését ábrázolja. Az oltárépítmény felső, íves zárórészén sugaras felhőkoszorúban, angyalkáktól körülvéve, Mária mennybevitelét látjuk. Az oltárasztalon kis méretben megismétlődik a főoltár oszlopos szerkezete, amely a tabernákulumot, a szentségházat foglalja magába, térdelő, hódoló angyaloktól övezve. Az oltárkép két oldalán az oszlopközökben két világi és két egyházi szent aranyozott szobra látható. A rendalaA kórusrács és az orgonaszekrény pító nursiai Benedek (480—547), a nyugati szerzetesség pátriárkája apátbottal, a rend szabályzatát tartalmazó könyvvel és törött kehely- ből kiemelkedő kígyóval (néhány gonosz rendtársa mérget akart megitatni vele, de a pohár eltörött). A másik oldalon ikerhúga, Skolasztika szobra áll, apátbottal, a szabály- könyvvel és egy galambbal, mivel a legenda szerint fivére látomásában Skolasztika tiszta lelke fehér galamb alakjában repült az ég felé. A két szélső szobor: Szent István királyé, aki párnán emeli magasba az ország koronáját és a jogart, a másik László királyé, a középkori lovagszenté. 1762-ben fejeződött be a Szűz Mária- oltár építése az északi oldalon, amely a mariazelli kegyoltár másolata. Korinthoszi oszlopokon nyugvó, ezüstözött, kupolás oltársátor alatt, kis szekrényfülkében van a kegyszobor: Mária a kis Jézussal. A korabeli helyett 1889-ben a dél-tiroli Gröden melletti St. Ulrich híres fafaragó településről hozták ide a jelenlegi szobrocskát. Az 1760-as évek közepén fogott hozzá Stuhlhof a Jézus Szívé-oltár készítéséhez, mert XIII. Kelemen pápa ekkor engedélyezte a tihanyi szerzeteseknek, hogy imaórát tarthassanak és misét mondhassanak Jézus Szíve tiszteletére. Az oltár 1768-ban készült el, mert XIII. Kelemen április 28-án kelt okmányában száz napi búcsút (a bűnbocsánat egy formáját) is engedélyez azoknak, akik a tihanyi templomban a Jézus Szívé-szobrot, illetve oltárt a hó első péntekén meglátogatják és ott imádkoznak. Az oltár felépítménye azonos az előbbi oltár hátterének szerkezetével, de itt a fő díszítőelem a szimbolikus jelentőségű lángoló szív, amely az Isten iránti olthatatlan szeretet jelképe. A korinthoszi falpillérekkel keretezett mező közepét Krisztus térdelő szobra tölti ki, körülötte lángoló szívekből és felhőből font koszorú, sugárnimbusszal a háttérben. Jézus mindkét kezével melle előtt lángoló szívére mutat; a feje felett két hódoló angyalkától közrefogott nagyobb lángoló szívet látunk, amelyből a hit jelképe, a kereszt emelkedik ki. Alatta a Fájdalmas Szűzanya szobra látható, szívében az istenszeretet tőre. Még lejjebb, az oltárasztalon, szárnyait kiterjesztő pelikán, mely feltépett melléből kiserkenő vérével táplálja kicsinyeit. A pelikán ősi egyházi szimbólum, Krisztust jelképezi, aki kereszthalálával feláldozta magát, testével-vérével pedig híveit táplálja, új életre kelti. A felépítmény legtetején felhőből font sugárkoszorú hét lángnyelvvel, a Szentlélek hét ajándékát jelképezi: bölcsesség, értelem, jótanács, erősség, tudomány, jámborság, istenfélelem. A szószék a magyarországi barokk művészet egyik legszebb darabja, 1757-ben a főoltárral egy időben készült. Mellvédjén a négy egyházatya aranyozott ülő szobra látható, köztük a hit, a remény és a. szeretet jelképes domborművei. Balról az első Ambrus (339—397), Milánó püspöke főpapi öltözetben, térdén az úgynevezett Ambrus-himnuszok- ra és az egyházatya „mézédes nyelvezetű írásaira" utaló könyv, mellette pedig a legendás méhkas látható, mivel a méhészek őt tekintik patró- nusnak. A következő Gergely, a Nagynak nevezett pápa (540—604), fején a hármas koronával, a tiarával. Ő alkotta meg jelenlegi naptárunkat, és elrendelte, hogy a pápai okleveleket Krisztus születésétől számítva keltezzék. Térdén a könyv arra utal, hogy ő kezdeményezte a később róla elnevezett gregorián dallamok, egyházi énekek összegyűjtését. Vállán a galamb, jobbjában az írótoll azt jelenti, hogy írásait a Szentlélek sugalmazta. Hatalmas bíborosi kalappal a fején, ruhátlan felsőtesttel Jeromost (347—420) ábrázolja a következő szobor. Pápai titkár volt, majd évtizedeken át Palesztinában és környékén élt remeteéletet, kolostorokat alapított. Aszkéta életét a koponya jelképezi, térdén a könyv pedig szentírás-for- dítói munkásságára, elsősorban a latin nyelvre fordított Bibliára, a Vulgátára utal. A negyedik egyházatya Ágoston (354—430), Hippó püspöke főpapi öltözetben, istenszere- tetét jelképező szívvel és teológiai munkásságát szimbolizáló könyvvel. A teológiai erényeket ábrázoló domborművek jobbról balra haladva: az ülő női alak, baljában hosszú szárú kereszttel, jobbjában kehellyel a hit allegóriája; középen az anyafigura a szeretetet fejezi ki; a bal szélen női alak horgonnyal, ő a remény szimbóluma. A hangvetőn négy angyalka látható, kezükben pápai (hármas), pátriárkái (kettős) kereszt és apáti bot látható. Felül a felhőgomo- lyagban a négy evangélistát ábrázoló szimbólumok: sas (János), oroszlánfej (Márk), angyalfej könyvvel (Máté), bikafej (Lukács). A kompozíciót legfelül sugárnyalábokkal a háttérben, egyenlő oldalú háromszög, a Szentháromság jelképe 8
