Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 1. szám
a hívők számára, és utalhatott a folyamatosan megújuló élet misztériumára, az örökkévalóságra. Az említetteknél korábbról is tudunk hasonló gyakorlatról: a görög mitológiai hagyomány szerint a spártai királyleány, Leukippos és Apollón két lánya: Phoibé, a Tiszta és Hilaeira, a Vidám papnőkké lettek, Athénének, illetve Artemisznek szolgáltak. A monda szerint az ő szentélyük mennyezetén is függött tojás, melyet Léda szült, s belőle bújt elő Szép Heléna, akiért a trójai háború folyt. Ettől igencsak távol áll az, amit 1743- ban egy boszorkányperben a megvádolt Galagonya Tamásról gondoltak Simontornyán. A bűbájossággal gyanúsított vádlott ugyanis húsvét napján papirosba csavart főtt tojást kötött fel az asztal fölé, s pünkösdig akarta ott őrizni, mert az akkorra megtisztult tojás rontásra és gyógyításra egyaránt alkalmassá vált volna. Nehéz eldönteni, hogy a mágikus erő a tojás lényegéből vagy a húsvéti megszentelésből származik-e inkább. Az ilyen többértelműség a tavaszi, húsvéti ünnepkör folyamán a tojásokkal kapcsolatos hiedelmekben, szokásokban szinte mindig kimutatható. A középkortól kezdve máig sok helyen teszik a tojást a templomokban felállított szent sír elé, Krisztus feltámadásának jelképeként. Talán a halotti lakoma vallási ideológiájának megfelelő átalakítása ez. A barokk prédikációk és a XVII. századi embléma-gyűjtemények (például a német Georg Stengelé) az értelmezési lehetőségek valóságos tárházát nyújtották, hiszen a tojást Krisztus emberré válása, a keresztelés, a hit, az isteni szeretet, az emberbaráti szeretet és más hasonlók jelképének tartották. Magyarországon is ismert magyarázat, hogy amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad fel Krisztus a sírjából. Ezért kellett a szent sírhoz nemcsak virágot, hanem tojást is vinni, például a Temesközben vagy a bukovinai Istensegíts községben még a múlt században is. A tojás oltári szentség jelképeként való felfogása volt a húsvéti tojásszentelés alapja, ezt Európában a XII. század óta gyakorolják. A megszentelés hangsúlyozta a tojás termékenységvarázsló erejét, amely lényegében minden keresztény egyházban megtalálható. A termékenységvarázslás szándéka nyilvánvaló olyan esetekben, amikor a szentelt tojást az elsőnek szántott barázdákba teszik, mint Konyáron, vagy beássák a szántóföld végébe, mint Mezőkövesden. A tojás oltalmazó, gonoszűző erejét szentelmény voltának tulajdonították Csíkmenaságon akkor, amikor szentelt tojás héjával szórták tele az utat, hogy a gonoszokat távol tartsák. Csíkban is hasonlóképp gondolkodhattak: a megellett tehén első fejősekor a szentelt tojás egy darabját vetik bele a tejbe, hogy a rontás ellen őrizkedjenek. Másutt a villámcsapás, jégverés ellen használják. Nemcsak jelkép és nemcsak szentelményként hatékony a tojás, hanem önmagában véve is képes az élet, a növekedés zavartalan biztonságának megóvására. Az először idegenbe látogató kisbaba arcát is körülkerítették tojással Tápén, ilHúsvéti tojás letve Sövényházán, mondván: ilyen szép legyél, ilyen fehér legyél, ilyen kerek legyél, mint ez a tojás. A horvátok már a bölcsőbe beteszik a tojást az újszülött mellé, hogy ugyanolyan fehér, azaz szép maradjon. Liturgikus-szimbolikus jelentés húzódik meg a húsvéti ajándékozások egyik fajtájának hátterében is. Az őskeresztény egyházban ugyanis húsvét éjszakáján keresztelték meg az újonnan megtérteket, illetve a kereszt- ségi fogadalmat ezen a napon újították meg. Ismeretes, hogy a hitvallást az újszülöttek nevében a keresztszülők teszik, az ő feladatuk a növekvő gyermek lelki tisztaságának ápolása, keresztényi nevelésének gondja. Vannak kutatók, akik feltételezik, hogy húsvétkor vagy húsvét másnapján a keresztszülők azért küldenek egyes vidékeken (Göcsejben, Somogybán, Tolnában vagy akár a fővároshoz közeli Budaörsön) egyebek mellett tojást is a keresztgyermekeiknek, mert a tojás mint a feltámadt Üdvözítő jelképe a keresztséggel vállalt kötelezettségekre is emlékeztetett. Az idők folyamán a kultikus vonatkozás feledésbe merült, a tojás-ajándék jelentéskörébe pedig a bőség fogalma is beleértődött. A húsvétot megelőző böjt idején felgyűlt tojások mennyisége biztosította az ünnepi lakomák szertartásos bőségét. A húsvéti eledelek, így a tojás megszentelése is bevallottan azt a célt szolgálta, hogy megvédje a híveket a mértéktelenség kísértéseitől és biztosítsa a bőséget az eljövendő évre. Ugyanakkor a tojás, a kalács, a só, a sonka megszentelése mintegy elfogadhatóvá teszi a húsvéti lakomát, amely (mint a szertartásos közös ünnepi étkezések általában), az antikvitás óta vagy még régebben a böségvarázslást is szolgálta. A bőségre való utalás egyszersmind szerencsekívánságként is értelmezhető: a tojással összefüggő tavaszi szerencse- és ügyességi játékok a példák: a tojásösszeütés, tojásdobálás, tojásgurí- tás mind változatosan kialakított szabályokat követ Európa különféle tájain. ,,A tojások össze- ütésének napjaként" említi egy magyarországi- latin kódex 1380-ban a húsvét utáni fehérvasárnapot követő hétfőt, vagyis nálunk is játszották azt a játékot, melynek során két ellenfél hegyével összeüt két tojást, és az nyer, akié nem törik össze. Nálunk alig ismert, de német nyelv- területen, egészen Flandriáig járták egykor a tojástáncot. Ez a tánc ügyességi próba, ugyanis a kör közepén tál alá rejtett tojást a táncosnak úgy kell felfedni, majd ismét leborítani, hogy se a tál, se a tojás kárt ne szenvedjen. Johann de Bry, Pieter Aerts, Pieter Bruegel életképei e tánc ilyen vagy hasonló változatait ábrázolják. VEREBÉLYI KINCSŐ
