Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)

1987 / 1. szám

Dombormű a Sándor-palota falán a budai Várban hajtod elénk e hatalmas zsákmányt? egy csak imént született és hírnöki arcú fiúcskát?" Apol­lón bepanaszolja a kis rablót, beszél az ellopott tehenekről, óriás sarukról, s elmeséli, hogy akadt rá mégis, mint próbálta őt furfangos cselekkel, hazug mesékkel félrevezetni. Hermész mindent másképp mond el, mint ahogyan történt, álnokul kijelenti, hogy az igazságot mondja, a hazugság nem tudománya. Zeusz harsány nevetésben tör ki, tetszik neki fondorlatos fia védekezése és dönt, fiai értsenek egyet a marhák megkeresé­sében: „a hírnök Hermész menjen elől és ... mu­tassa azt a vidéket, melyen Apollón nagyfejű barmait elrejtette”. Zeusz két gyermeke gyorsan elindul, s Püloszba érve Hermész előtereli a „széleshomlokú csordát”. Aztán előveszi a lant­ját. Oly édes hangokat csal ki belőle, hogy Apol­lón lelkét elfogja a vágyakozás, és nem tud be­telni csodálatával. Hermész neki adja a hang­szert, ő pedig Apollón pásztorbotját kapja meg. Egy háromszárnyú aranypálcát is kap, a boldog­ság aranypálcáját s egy megbízást: legyen a jó­sors hírnökévé. Zeusz még több kegyet oszt, tőle szárnyas sarut kap, mely könnyedén röpíti mindeneken át. így alakult ki Hermész hírnök­szerepköre. Jó emlékezete, találékonysága, kivé­teles ügyessége, beszédkészsége, fürgesége, talpraesettsége tette őt alkalmassá e feladatra. Hermész azonban a Homérosz előtti időkben ter­mékenységisten volt, akinek út közben is áldoz­tak, előbb kőrakásokkal, majd a többnyire az ő fejét tartó, s nevét is tőle nyerő hermával. Négy­J. Boulogne: Mercurius, 1384 zet alapú, felfelé szélesedő oszlopok voltak ezek, középtájt túlméretezett, felfelé meredő phallosz- szal. Mely utóbb később megszelídült, s útjelző oszlopként önállósult. Hírnöki szerepével legin­kább lélekkísérő teendői függnek össze. Hermészt küldte Zeusz Perszephonéért, amikor a lány el­rablása miatt bánatos és haragos Démétér meg­akadályozta, hogy termést hozzon a föld, és nem akart fölmenni a többi isten közé. Hermész le­ment az alvilágba, fölhozta Perszephonét, s ő hajtotta hintójukat Démétér illatozó temploma elé. A követ, görögül angelosz mindig és mindé­Hermész-szobor a Mártírok útján nütt Hermész, ha Zeusz az emberek vagy a többi isten számára kiváltképp fontos üzenetet küld, amit Hermész mindig gyorsan, pontosan közvetít. A rómaiak Hermésszel azonosítható Mercuriusa révén jutottéi Hermész tisztelete hozzánk. Ismert ábrázolásai, mint a budapesti Váci utcai Hermész- kút szobra is, inkább Mercurius mint Hermész. Nincs köpenye, noha az szorosan hozzá tartozik attribútumaihoz, de kígyós hírnöki botja már a kalapjához és sarujához hasonlóan szárnyakat ka­pott. Leggyakoribb a kereskedők által kedvelt ábrázolás, ahol a diadalmasan felmutatott pénzes­zacskó a legszembetűnőbb azonosító jele. Szelle­misége gyermekeiben, unokáiban öröklődik to­vább. Pán a pásztorsíp, Daphnisz a pásztori köl­tészet feltalálója, a testi szépség gyönyörű meg­testesítői a khariszok, a minden emberi, férfi-női szépséget egyaránt hordozó Hermaphroditosz, a termékeny Orthanész, a népszerű Erósz s a tol­vaj Autolükosz, Odüsszeusz nagyatyja — mind ellentmondásos, ám az emberi lélek és szellem lehetőségeit sokoldalúan felvillantó ókori eszme kibontása. Hermész feladatköre a keresztény egyházban sem maradt betöltetlen. Hermész követ, angelosz, azaz angyal utódjaként 1951. ja­nuár 12-i levelével XII. Pius pápa Gábriel arkan­gyalt választotta a modern kor hírnökeinek, a távközlés minden szakembere és munkása égi pártfogójának. KOZMA GYULA OK

Next

/
Thumbnails
Contents