Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 1. szám
Kétszáz éves egyetem Az állatorvosképzés kezdetei Európa legfejlettebb államaiban a XVIII, század második felére nyúlnak vissza. A nagyhatalmak sokat fordítottak modern hadseregek szervezésére, amelyekben a könnyűlovasság igen fontos szerepet töltött be. Ugyanakkor az egyre terjedő keleti marhavész egész Európa marhaállományát fenyegette. Ebben a században indult meg a mezőgazdaság egyre inkább tudományos alapokon nyugvó fejlesztése is. így szükségessé vált az átfogó állategészségügyi rendszer kiépítése, és létrejöttek az első állatorvosképző intézetek. 1762-ben Lyonban, 1766-ban Alfortban és Bécsben nyílt állatorvosképző intézet, de a Habsburg-monarchia számára, különösen a mezőgazdaság és állattenyésztés fejlesztésére tett erőfeszítések közepette, kevésnek bizonyult a bécsi intézet. Mária Terézia idején, 1770-ben Kolozsvárott szerveztek állatgyógyászati tanszéket, ez azonban csak rövid ideig működött. 1776-ban felmerült egy budai állatorvosképző intézet létesítésének gondolata, de az udvar végül a bécsi főiskola felállításáról intézkedett. A magyar felsőfokú szakoktatás megindítása azonban több tudományterületen is már az utódra, II. Józsefre várt. Nevéhez fűződik a magyar mérnökképzés megteremtése az akkori Bölcsészeti Karon, és 1787-ben az orvosi fakultás keretében alakult meg az Institutum Veterinarium, a mai Állatorvostudományi Egyetem őse. Tolnay Sándor, az intézmény első, alapító professzora a bécsi tanintézetben készült fel fontos feladata ellátására. Az Állatgyógyászati tanszéken 1787 nyarán, kétszáz évvel ezelőtt kezdődött meg az oktatás. Tolnay Sándor nemcsak tudományszervezői munkájával emelkedett ki tanártársai közül, hanem szakkönyvei is olyan alapműveknek számítottak, hogy neve szerte Európában ismertté lett. Ilyen a Barmokat orvosló könyv, mely az 1800-as évek elején latin fordításban már egész Európában ismeretes és használatos volt, Szentpétervárott oroszul is megjelent. Tolnay Sándor utódját, Hoffer Józsefet az újonnan alakult Magyar Tudós Társaság, az Akadémia 1832-ben levelező tagjává választotta. A tanszék jelentőségét tovább növelte, hogy 1838-ban Zlamál Vilmos személyében országos állatorvost, „főbarmászt” neveztek ki. Ő lett az orvosi fakultásból 1851-ben kivált Pesti Állatgyógyintézet első igazgatója is. A kiegyezés után meggyorsult Magyarország gazdasági fejlődése, kidolgozták az agrárfelsőoktatás korszerűsítésének tervét is. Az 1875-ben elfogadott új szervezeti szabályzat végre méltó rangot adott az állatorvosképzésnek, lehetőséget teremtett a tudományos szintű fejlesztéshez. 1881-re Steindl Imre tervei alapján elkészült a hét pavilonból álló új Állatorvosi Tanintézet, mely azóta is az intézmény otthona. A főiskola 1906- ban kapta meg a doktorrá avatás jogát. A nagy tudományos tekintélyű professzorok, elsősorban Hutyra Ferenc (1899—1933-ig volt rektor) nemzetközi rangra emelték a magyar állatgyógyászatot és az állatorvosképzést. Nagy szakmai elismerést jelentett, hogy 1905-ben Budapesten rendezték a Nemzetközi Állatorvos Kongresszust. Hutyra Ferenc Állatorvosi belgyógyászat című könyve az elmúlt kilencven év alatt tizenegy nyelven összesen harmincöt kiadást ért meg. A nagyívű fejlődést megtörte az első világháború utáni nehéz gazdasági helyzet, valamint az a tény, hogy az állatorvosképzés elveszítette önállóságát, három másik önálló intézménnyel együtt A régi főépületet díszítette ez a dombormű ■j
