Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 4. szám
r Liszt Ferenc koncertjei és budapesti tartózkodásai alkalmával szállodákban szállt meg és barátainál vendégeskedett, de szeretett volna önálló lakást. 1871-ben foglalta el első lakását. Egy év múlva országgyűlési határozat született a zeneoktatás megszervezéséről és a Zeneakadémia felállításáról, mely 1875-ben meg is kezdte működését az egykori Hal tér 4. szám alatti épületben. Liszt itteni, még mindig ideiglenes lakása Budapest egyik szellemi központja lett. Eközben már épült a Lang Adolf tervei alapján a már valóban Zeneakadémia céljára szánt épület a Sugár úton, a mai Népköztársaság útja és Vörösmarty utca sarkán. A ház első emeletén alakították ki Liszt lakását, mely három szobából állt, s a szalonból közvetlenül megközelíthető volt a hozzá csatlakozó koncertterem. A lakás belső berendezésének tervezésével Fellner Sándor építészt bízták meg. Legény Dezső Liszt budapesti lakásai című cikkéből tudjuk meg, hogy a Fellner tervezte bútorok és egyéb textíliák hímzéseit tizenöt hölgy készítette az Iparművészeti Múzeum igazgatója által rendelkezésre bocsátott hímzésminták alapján. Az évfordulóra elkészült és Liszt Múzeumként működő lakás helyreállításának egyik fontos feladata volt a szalongarnitúra restaurálása. A garnitúra egy hímzett bársony bevonatú, úgynevezett kályhapadból, két pávakék, bőrülésű bársony díszítésű bőrfotelból áll. A díszítéseket, hímzéseket fotókon, írásban és rajzban rögzíteni kellett, így volt biztosítható a helyreállítás hitelessége. A garnitúra darabjainak szerkezetét is meg kellett erősíteni, ennek érdekében az összes burkoló kárpitot, bőrt, bársonyt, rojtot, díszes kárpitszögeket le kellett bontani a favázról. Figyelembe kellett venni, hogy a selyembársony hamar elöregedik. Ráadásul a fotelek ülőkéjén bőrrel, a támlákon fémszálas hímzéssel dolgozták össze. A kályhapadon lévő bársony pedig hímzett. A megmaradt részekből előzetesen kirajzolt minták alapján lehetett pótolni a hímzéseket. A tisztítás és kiegészítés után a kárpitokat hordozóvásznakra kellett dolgozni, hogy a kárpitos- munkák során az eredeti anyag bírja az igénybevételt. A restaurálás befejezése után a bútorokat díszítő rojtok, diszzsinórok, a századvégen használatos szépmívű, díszes kárpitszegek kerültek a helyükre. SZILCZ AGNES An
