Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 1. szám
Lucas van Leyden: Pihenő zarándokok V nap és a hold — mintha Kandinszkij alkotómódszere fejlődésének egy állomása volna a kép, útban a figurativ kifejezésmódtól a nonfiguratív felé. René Magritte (1898—1967) a belga szürrealista iskola legjelentősebb alkotójának 1937-ben festett képe pedig a külvilág és a freudi tudatalatti szimbólumai között teremt kapcsolatot. A kompozíció középpontjában a realisztikus eszközökkel megfestett országút, a mező és a nyári égbolt, az úton pedig csupa oda nem illő dolog, Magritte jellegzetes motívumai: női torzó, oroszlán, biliárdasztal — a ,,belső utakat” jóval nehezebb bejárni, mint a láthatókat. DOBRAS ZSÓFIA zázadunk egyik legjelentősebb koreográfusa, táncteoretikusa, táncpedagógusa, a táncírás világszerte ismert megalkotója a magyar származású Lábán Rudolf volt. A táncművészet esztétikai, művészeti, módszertani és pedagógiai kérdéseire máig érvényes válaszokat adott. Metafizikus világszemlélete a neoplatonizmusból, miszticizmusból és irracionális kultúrfilozófiákból táplálkozott, mégis a gyakorlaton alapuló rendszert alkotott meg. Lábán szerint a tánc a világegyetem minden jelenségében megtalálható. Kezdetben volt a tánc, és nem a szó — mondta Lábán, és tánc alatt nemcsak a szó szoros értelmében vett táncot értette, hanem minden mozgást. A növekedést, a virágzást, a hervadást, a viharokat, a villámot és a földrengést, az esőt és az egymást kergető felhőket, az állatok mozgását is táncnak tekintette. Előadásaiban, újszerű módon, megpróbálta a tánc, a zene és a szó harmóniáját, egyensúlyát megteremteni. Táncosai a színpadon nemcsak táncoltak, hanem beszéltek és hangszereken is játszottak. De ugyanakkor ő volt az, akinek a nevéhez kötődik a zene nélküli tánc fogalma is. Mivel a táncot tartotta a legősibb és a legkifejezőbb művészetnek, úgy érezte, hogy nem szorul feltétlenül zenei kíséretre. Zene nélküli előadásain a ritmus hangsúlyozására legfeljebb ütőhangszereket használt. Lábán Isadora Duncantől függetlenül, vele körülbelül egy időben lett a szabad tánc híve, vagyis függetlenítette magát a klasszikus baletttechnikától, új rendszert dolgozott ki, amelyben a tér, az idő, a testsúly és az emberi erőkifejtés kölcsönös és egymásra ható viszonya szolgál alapul. Lábán Rudolf 1879-ben született Pozsonyban, huszonegy éves korában hagyta el a szülői házat, és ezután már csak látogatóba jött Magyarországra, de itt nem folytatott számottevő tevékenységet. Néhány cikket írt ugyan a Tánc című lapba, de legtöbb művét angolul írta élete utolsó harmadában, Angliában. Az Egy élet a táncért című 1935-ben írt életrajzi művében nagy jelentőséget tulajdonít gyerekkori élményeinek, a természettel való kapcsolatának abban, hogy érdeklődése a művészetek felé fordult. Először festeni kezdett. 1899-ben a bécsi Katonai Akadémiára ment, ahonnan megszökött, majd megnősült és Párizsba költözött. Itt kezdett táncolni, illetve táncot tanulni. Családját a legkülönbözőbb munkákból tartotta el: plakátokat, könyvillusztrációkat tervezett, felesége és saját festményeit árulta az utcán, a Moulin Rouge-ban táncolt. 1906-ban, felesége halála után Bécsbe, majd 1910-ben Münchenbe költözött, ahol még mint festő és Lábán Rudolf Kartánc
