Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 4. szám
már a XI. század elején álló, kőből épített erősséget sejtetnek Fehérváron. A város jelentőségét növelte a királyok gyakori jelenléte, a királyi koronázások, temetkezések, esküvők. Mindez arra utal, hogy az ország nyugati részén kiépített kővárakkal egy időben már Fehérváron is kőbői épült erősség állott. Füge- di Erik szerint az is 1007-ben már meglévő királyi palotára és várra utal, hogy Imre herceg Fehérváron született. Györffy György Pannónia első kővárainak építtetőjeként Gézát vagy Istvánt, Erdélyben Gyulát nevezi meg. A történeti adatok birtokában tehát a királyi vár építését a XI. század elejére, valószínűleg Szent István korára tehetjük. Fehérvár ugyan átvészelte a tatár pusztítást, a királyi vár és a benne álló palota azonban a XIII. század közepére elavult, és a városban lakó latinok betelepítése idején, 1246 és 1249 között IV. Béla király le is bontatta, hogy hatékonyabb védelmi rendszert építhessen ki. A valószínű királyi vár és palota helyét, keletkezési és pusztulási idejét az 1936-ban Dormuth Árpád által végzett, majd az 1980 óta folyamatosan tartó leletmentések alátámasztják. A kutatások során négyzetes alakú, úgynevezett zwingeres védelmi rendszerrel kialakított erődítés alaprajzát sikerült feltárni. A belső fal mellett, a déli és a keleti falszakasz mentén egyaránt megmaradtak a palota maradványai. A vár belmérete hozzátevőleg tízezer négyzetméter volt. Falait viszonylag keskeny, hosszú faragott kövekből rakták, melyek között belül, sárgás habarcsba rakott, jó megtartású tömésfal volt. A falak vastagsága körülbelül másfél méter. A belső falat öt-hét méter széles zwinger választotta el a külső faltól, melynek alapozása a belsőnél három méterrel feküdt mélyebben. A hely adottságai ellenére tehát feltehetően inkább szárazárok választotta el a két erődítésfalat. A zwingeres, négyzetes alaprajzú kővár az itt álló földvár helyére épült. A leletanyag tanúsága szerint a XI. század elején már álló várban egészen IV. Béla uralkodásáig építkeztek. A tatárjárást (1241—1242) követően IV. Béla új országépítő koncepciója gyökeres változást hozott a várak és városok erődítésében. Ugyan Fehérvár szerepe Buda mellett erősen csökkent, de a koronázások, királyi esküvők és temetések továbbra is XV. századi kályhacsempe itt zajlottak. A király városfallal övezte a belvárost, mely olyan ívháromszög alakban épült ki, melynek egyik csúcsa délen volt. A városfal által körülzárt, úgynevezett Castrum formája kísértetiesen emlékeztet a Budai vár alakjára. A városfal tornyai, csakúgy mint Budán, később épültek, a falak visszabontásával. Tekintettel a mocsaras területre, a körülbelül két méter vastagságú, sárga habarcsba rakott falakat gerendavázas alapozásra építették, melyekre gyakran még köveket is raktak, majd pedig ezekre építették a kváderkövékből és tömésfalból emelt városfalat. Az újabb királyi palota a város észak-keleti sarkában épült fel. Az 1601-es katonai vázlat szerint minden oldalról, tehát a város felől is erődítésfalak Siegburgi pohár védték. A palota helyét az 1689-es katonai felvétel, az 1738-as városalaprajz, valamint a török Evlia Cselebi és a XVIII, század elejének krónikása, Bél Mátyás is pontosan megjelöli. A kicsiny, négyzetes alakú tornyokkal tagolt városfal a XVIII, századig őrizte legkorábbi építési időszakának jellegzetességeit. Rondellái, barbakánjai Corvin Mátyás uralkodása alatt épültek, aki 1473. december 27-én rendelte el a város falainak lehető leggyorsabb erődítését. Később ilyen nagyarányú építkezésről nem tudunk, ezért valószínű, hogy a város észak-nyugati és déli rondellája, a királyi fellegvár kapuját védő rondella és a Palotai kapu barbakánja is ekkor épült. Mátyás 1485-ben is végeztetett erődítési munkálatokat, amikor sírkápolnájának építésekor a városfalat elbontják, hogy a kápolna apszisát a falba építsék. A város ugyan több ostromot is megélt, ezek azonban nem jártak nagy rombolásokkal, illetve a javítgatások nem eredményeztek jelentős változást. Az 1543-as végzetes török ostrom előtt jeleznek a források először földmunkát a város körül. Feltehető azonban, hogy a három külvárost már korábban is védték töltések, árkok. A török hódoltság 145 éve alatt többször modernizálták, restaurálták a városfalakat, így 1545- ben a vár és a város kapuinak javítását végezték. 1572-ben viszont már nagyobb építkezés folyt Székesfehérvárott, ekkor új falat is emeltek a javítások és kiegészítések mellett. Fitz Jenő, a város avatott kutatója szerint a munkálatok során a XIII—XIV. századi városfal északi szakasza elé ekkor egy új támpilléres cortina falat húztak, mely az 1601-es alaprajzon és egy francia metszeten is látható. Javításokat végeztek a törökök 1582 végén is, majd az 1600-as években nagyobb átalakításba kezdtek. Jelentős építkezések folytak a város erődítésfalain 1601—1602 között, amikor Fehérvár rövid időre a keresztények kezére került. Ekkor építették meg az észak-nyugati és az észak-keleti olaszbástyát, valamint a Szent István által alapított királyi bazilika melletti Monostor bástyát, a kor követelményei szerint. A falakat cölöpökre alapozták, a falak testében gerendák biztosították a stabilitást. A fehér habarcsba rakott kváderkövek között itt is tömésfal volt. Ekkor helyezték át a Budai kaput az egykori királyi palota mellől. A törökök 1602-ben foglalták vissza Fehérvárt. Ezután többször is javítgatták a falakat, a legjelentősebb munkálatok 1648—60 között folytak. Még a XVIII, század folyamán is végeztek helyreállítási munkálatokat a városfalon, annak ellenére, hogy 1702-ben a bécsi Udvari Kamara elrendelte a magyarországi várak fel- robbantását, majd 1724. május 24-én III. Károly utasítására a bécsi kancellária ismét elrendeli a városfalak lebontását. A falak karbantartásáról azonban még 1744-ben, 1781-ben és 1782-ben is olvashatunk a forrásokban, s csak a XVIII—XIX. század fordulóján tűntek el véglegesen. SIKLÓSI GYULA Középkori házak alapfalai a királyi vár falában
