Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)

1987 / 4. szám

többi, a népművészet által közvetí­tett ősi keleti ornamentális motí­vum formái közé, saját formanyelvi szótárába illessze. Lechner még egyszer, a pozsonyi Erzsébet temp­lom mellett épült gimnáziumon al­kalmazta a bikafejes motívumot, mint az eresz vízgyűjtő edényeit le- fedő-díszítö formát, még egyértel­műbben a népművészeti motívumok egyikeként kezelve azt. Pogány Mó­ric 1907-es pályaterve a Batthyány örökmécses pályázaton első dijat nyert, de később egy egészen más változat valósult meg. Az eredeti terven nyújtott, lábakon álló boglya­kupola alatt a bikafejes csanak stili-' zált, nagyított változata állt, nem­csak mint mécses, hanem egyben mint kultikus tárgy. Nemzeti nagy­jaink emlékei közül Arany János margitszigeti szobrát díszítette még két bikafejes csanak Stróbl Alajos megformálásában. Az 1912-ben fel­állított műalkotásnak ez a része eltűnt, akárcsak 1986-ban a Pálffy György utca 10-es számú ház lép­csőházát díszítő, 1910-ból származó műkő ivócsanak. A motívum egyre gyakoribb alkal­mazása, majd az első világháborús hósi emlékműveken a dicsőséges múltat jelképező szimbólumok közé történt besorolása közelebb állt az 1900-as Alpár-féle historikus értel­mezéshez, mint az emlék mitologi­kus tartalmának lényegét megraga­dó lechneri gondolathoz. Az 1915-ös Isten kardja. Hösök emléke című tervgyűjteményben Málnai Béla és Vágó László javaslatán szerepel az áldozati mécsesként szolgáló bika­fejes motívum. Ez meg is épült az 1917-es Új Köztemetői hósi emlék­művön és több későbbi vidéki szo­bor díszítményeként. Ugyancsak a halottkultuszhoz kötődik a motívum megjelenése a debreceni ravatalozó és krematórium Borsos József ter­vezte, 1932-ben elkészült épületén. A két világháború közötti magyar építészet e kimagasló remeke a sa­ját korának színvonalán összegzi a századforduló főbb törekvéseit. A színes, mázas csempék háttere előtt a tégla oromfalak tetejét ékesítő bronz ivócsanakok a lechneri forma­nyelvi kísérlet utolsó kisugárzását is jelentik. 1983-ban állították fel a Boráros téren Varga Imre nagysza­bású szoboregyüttesét, amelynek része a korinthoszi oszloptöredék tetejére állított, a kortárs szobrá­szat nyelvén átstilizált részletezésű ivócsanak. A pécsi Zsolnay-kút bikafeje, 1910 Az égberagadási jelenet 1987 tavaszán került a helyére Sá­rospatakon, a Makovecz Imre ter­vezte Művelődés Háza előtt Péterffy László két monumentális obeliszkje. A két mitológiai ábrázolás közül a jobboldali az égberagadás nagyszent- miklósi aranykincsról ismert jelene­te. (Baloldalt a szkíta-avar-magyar leletekről ismert szarvas-csodaszar­vas alakja.) Az értelmezési nehéz­ségek ellenére a jelenet legfonto­sabb tanulságának az látszik, hogy egyetlen ismert eurázsiai művelt­ségből sem magyarázható teljessé­gében, de mindegyikkel volt kapcso­lata. A kincset keletkezésének technológiai és mitológiai, mester­ségbeli és tematikai feltételei pedig leginkább a Kárpát-medencéhez, a honfoglalás kori magyar fejedelem­séghez kötik. Ezáltal ez a jelenet, konkrét értelmezésétől függetlenül, a magyar kultúra ősi rétegeinek egy univerzális (ma már csak meg­lepően azonos leleteiből ismert) kultúrába való beágyazódását jelzi és jelképezi. Ez igazolja Lechner azon törekvését is, hogy a bikafejet az ugyancsak ősi, univerzális kap- csalatokat őrző népművészeti motí­vumok közé helyezze. A népművé­szet jeleinek feledésbe merült je­lentéstartalmát kutató Makovecz Imre által inspirált sárospataki együttesben a nagyszentmiklósi mo­tívum ezt a jelképet hordozza a művelődés e mai centrumában. A le­nyűgöző elhelyezésű és méretű szo­bor az eredeti jelenet témáját kö­veti, ábrázolásmódja azonban telje­sen naturális. A mitologikus griffet igazi sas, a talán a közösség termé­keny ősanyját, talán más elraga­dott személyt férfialak helyettesíti. A két lény méretarányának különb­ségéből és a naturális módon meg­jelenített, ám mégis valószerűtlen jelenetből áradó rendkívüli feszült­ség a mögöttes tartalomra, a meg­magyarázatlan, valahol a közös tu­datalatti mélyén rejtőző mítoszra irányítja a figyelmet. A legfrissebb építészeti példa: Blazsek Gyöngy­vér a zalaegerszegi Aranybárány szálloda belső berendezési tervei­nek készítésekor az égberagadási jelenet formai elemzésével jutott olyan bútorkontúrokhoz, amelyek az egységesen megoldott belső terek­ben konkrét utalások nélkül is az ismerösség-othonosság érzetét tud­ják kelteni a Kárpát-medencében. GERLE JÁNOS 13

Next

/
Thumbnails
Contents