Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
D',s~r-f-\ P. Picasso: Női fej bukkantak rá a római Colonia város egykori villájának maradványaira, így a tíz méter hosszú, hét méter széles Dionüszosz-mozaikra, A leletek a II. évszázadból valók, a mozaik mögött a helyreállított Poblitius-síremlék azonban régebbi. A mozaik fölé emelték a múzeumot, amelynek építészeti értéke éppúgy vitatott, mint a Dóm túlsó oldalára 1859-ben odatolakodott pályaudvaré. Gözmozdonyok ugyan már nem szennyezik a levegőt és nem omlasztják a Dóm romlékony köveit, de naponta csaknem ezer vonat halad itt át, s az utasforgalom napi átlaga megközelíti a harmincezret. 1976-ban költözött be társbérlőként a Ludwig- gyűjtemény a Dómtól kőhajításnyira álló Wallraf- Richartz Múzeum épületébe. A névadó Franz Ferdinand Wallraf (1748—1824) kanonok és egyetemi tanár volt, aki rendkívül gazdag műgyűjteményét szülővárosára hagyta örökül; ezzel nemcsak a nevét viselő múzeum alapjait vetette meg, hiszen a műkincsek egy része a város más múzeumaiban látható. A múzeum megalapozója valójában Johann-Heinrich Richartz kereskedő (1795—1861) volt, aki az építkezéshez szükséges pénzt adományozta, s a múzeum eredetileg 1861-ben nyílt meg. Műkincseinek száma vásárlásokkal, ajándékozással és alapítványok révén gyarapodott, 1912-től kezdve kortárs műalkotásokkal is; ez utóbbiakat a nácik alaposan megtizedelték. Az épületet lebombázták, a műkincsek óvóhelyen vészelték át a háborút. Az újjáépített múzeum 1957-ben nyílt meg, korábbi helyén. Két évtizeddel később Köln városának adományozta hatalmas gyűjteményének egy részét az aacheni Ludwig-házaspár: Peter és Irene Ludwig. A gyűjtemény alapozta meg a Ludwig Múzeumot, a huszadik századi műalkotások átfogó bemutatóját, amelyet ideiglenesen a Wallraf- Richartz Múzeumban helyeztek el. Feltétele volt azonban a Ludwig-alapítványnak, hogy új, méltó épületet emeljenek a gyűjtemények elhelyezésére. Ezért kezdődött meg az a hatalmas építkezés a Dóm tövében, a Rajna partján, amelynek befejeztével 1986 őszén kaput nyitott az új ikermúzeum, s mostmár harmadik társbérlőként fogadja be a Kölni Filharmonikusok kétezer személyes hangversenytermét. Hatalmas épület ez, hatszintes, de mivel fele része mélyszint (itt a koncertterem) és a Dóm mesterséges dombon áll, az építmény a valóságosnál kisebbnek látszik. A hangversenyterem kör alaprajzú, nézőtere meredek lejtésű és tökéletes akusztikájú. A Dóm szentélyének szintje a múzeum első emelete. A járműforgalmat alagút vezeti át a Dóm alatt, és ugyancsak a földszint alatt rejtőzik a jókora befogadóképességű mélygarázs. A földszinten kaptak helyet az időszaki kiállítások számára szolgáló termek és a háromezer kötetes könyvtár. Egy szinttel lejjebb a Ludwig Múzeum helyiségei nyílnak. Itt láthatók az 1960 utáni amerikai művek, itt van a koncept-art terme, a videó- és fotóalkotások bemutatója és a New Yorkban élő Rosenquist néhány műve. Az első emeleten kapott helyet a nyolcezer lapból álló grafikai gyűjtemény, mely a XI. századtól napjainkig rajzokat, akvarelleket, valamint kétszáz középkori miniatúrát tartalmaz, és negyven- ötezernél több nyomtatott grafikai lapot, köztük Leonardo, Raffaello, Dürer, Rembrandt, Géricault, Ingres, Rodin műveit. Ez az emelet túlnyomó- részt a Wallraf-Richartz Múzeumé. A legrégebbi művek az 1300-as évekből valók, itt állították ki a XV—XVI. századi oltárokat, a XVII. századi flamand és holland művészek munkáit, a XIX. századi franciákat. Az expresszionisták és az 1960 körüli európai művek már a Ludwig-gyűjtemény részei, mely főként a második emelet termeiben kapott helyet: az orosz avantgarde, a Bauhaus, az új tárgyiasság, a pop-art, a szürrealizmus, Picasso, Dubuffet, Dali, Magritte, Braque, Léger és még jónéhány jelentős alkotó képviselteti itt magát. A. Dürer: Sípos és dobos Mindenki talál tehát kedvére valót ebben az új, óriási múzeumban, amely sokkalta nagyobb a réginél, ahová most majd az iparművészeti múzeum költözik, mégsem lehet egyidőben valamennyi műkincset kiállítani és bemutatni. 1986 őszén, az ünnepélyes megnyitó idején negyvennégy kölni képcsarnokban nyílt meg kisebb-nagyobb kiállítás, és akkor még említetlenek maradtak azok a múzeumok, amelyekben egyházi műkincsek vagy a város történeti emlékei, a kelet-ázsiai művészet bemutatói láthatók. Közülük legszebbek a Schnütgen Múzeum kincsei. Az épület eredetileg templom volt, s a háborúban súlyosan megsérült, helyreállítása után főként középkori egyházi műremekeket állítottak ki itt, nagyrészt az 1843-tól 1918-ig élt kanonok, Alexander Schnütgen gyűjteményéből. Köln tehát nemcsak a Dóm városa, hanem nagyszerű múzeumoké is. ZAY LÁSZLÓ
