Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)

1987 / 3. szám

ROMAI OLOMTABLAK A fenékpusztai ásatások során 1975- ben került felszínre az a dombor­műves római ólomtábla, mely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látha­tó. A domborművön ábrázolt figurá­kat a pannóniai lovasisten kultusz- szál hozták összefüggésbe. A kul­tusz főszereplője minden ikonográ­fiában a figurális csoport központi magja. Az ólomtábla e magyarázata azonban nem a központi személyt veszi célba, hanem két mellékala­kot. Itt a lovasok közrefogják a fő­alakot. Ez is szokásos ikonográfiái elrendezés, a két oldalt álló vagy tiszteletet adó őrizetet biztosít, vagy áldozati ajándékot hoz, avagy éppen ajándék formájában valamiféle ke­gyet óhajt elnyerni a központi alak­tól. Rheát, a Földanyát Frigiában Kybelé néven tisztelték. Szolgálói voltak a Kabirok. Vész idején a tengerészek, mint megmentő istenségeket hívták őket segítségül. Nevezték őket Kurétesnek és Korybantesnek is. A Magyar Nemzeti Múzeum ólomtáblája figyelemre méltó hasonlóságot mutat egy kölni ezüsttáblával. Mindkét táblán hasonló a keretül szolgáló templom-szentély ábrázolása, ami körülveszi a jelenetet, illetve jelzi, hogy az benne történik. Ennek megjelenítése az érmeken is szokásos, két osz­lopból és az ezeket fönt összekötő oromzatból áll. Mindkét ábrázoláson az oszlopok díszítése csigavonalban futó vájatokat jelez. A kölni tábián fent háromszögű timpanont, a hazai ólomtáblán boltívnek felfogható félköríves lezárást találunk. A két tábla közötti kapcsolat minden bizonnyal túllép a formai elemek egyezésén, és ezért átvezet a tartalmi értelmezés terüle­tére. Az ábrázolás három központi alakja szinte az azonossághoz közel- állóan hasonló. Elsősorban vonatkozik ez a lovas alakokra. A lovasok mind­két ábrázoláson nadrágot viselnek, fejükön magas frígiai sapka. A kölni táblán a lovasok szakállasak, ez a részlet a hazai ólomtáblán nem azonosít­ható. A középső nőalak a kölni ezüsttáblán lapos áldozati kosarat tart maga előtt, a hazai ólomtáblán három áldozatot végző kisebb alakkal közrefogott kerek asztal áll előtte. A csak az ólomtáblán szereplő oroszlánábrázolást a Földanya kíséretéhez szorosan tartozó mitikus alak megjelenítésének tekint­hetjük. Mindkét táblán szimmetrikus elhelyezésben szerepel kígyó, mint túlvilági lény. Az ólomtábla felső sávjában a Napisten két oldalán annak ellentétét, a sötétség világát jelzik. Egyaránt ábrázoltak még mindkettőn halat és kakast, mint áldozati állatokat. A táblák mérete eltérő: a kölni ezüsttábla oldalméretei csaknem pontosan kétszeresek a hazai ólomtáblák megfelelő méreteihez képest, mely körülbelül kilencszer hét centiméteres A lovasisten kultuszra vonatkozó magyarázat átsiklik azon, hogy a Kory- bantesek hárman voltak, leírásuk a Dioskurosokkal azonosítja őket, ezek mítoszát hozza kapcsolatba az ábrázolással. A Dioskurosok a hajózás mel­lett valóban a lovasság védő és segítő istenségei is voltak, itt azonban nem központi alakok. A két lovasistenség ez esetben tehát pártfogó közve­títőnek tekinthető. A középső nőalak itt feltehetően szintén a Nagy Anya, aki a Földanyával szinte azonos lényegű lévén, a fölötte álló Napistennel kozmikus összefüggésben áll. A Napisten viszont valóban lovasisten. Ki­emelt elhelyezését is figyelembe véve, tekinthetjük a kultikus megjelenítés Templomábrázolás római érmén központi alakjának. Összegezve: a tábla rendeltetése nagy valószínűséggel értelmezhető, a klasszikus kultuszok fogalomvilágába beilleszthető. A Dios­kurosok, mint oltalmat biztosító istenségek kultikus hatásköre általánosabb érvényű, földrajzi értelemben is nagy területen érvényesül, (gy a Duna vidéki lovasisten kultuszával, mint sajátos egyedi jelenséggel való azono­sítás a kérdés leszűkítését eredményezné. THURÓCZY KAMILL Kultikus ólomtábla. Gorsium

Next

/
Thumbnails
Contents