Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 1. szám
választotta ezt a foglalkozást, mások pedig utazásaik emlékét kívánták megörökíteni a fényképezőgép segítségével. Volt, aki hazatért, s itthon folytatta mesterségét, mások viszont hazájuktól távol szereztek hírnevet nemzetüknek. Prihoda János ezredes például Londonban próbált a fényképezésből megélni. Rövidesen azonban több emigráns társával együtt az ausztráliai aranymezőkön próbált szerencsét, nem sok eredménnyel. Az 1860-as évek végén ismét Pesten tűnik fel a neve, a Prihoda és Christ féle fényképész műterem cégtábláján. Országh Antal (1818—1878) eredetileg katonatiszt volt. Osztrák ezredétől 1848-ban átszökött a velencei forradalmi légióba. A háború után Konstantinápolyba került, ahol „fényirdai” tanulmányokat folytatott. Az 1853-as év már Párizsban találja, az Odeon Színház mellett nyitott műtermet. Munkájában alkalmazta az 1849-ben Talbot által szabadalmaztatott porcelánkép-készítési eljárást. 1862-ben tért vissza hazájába, Pesten telepedett le. Először a Kerepesi úton, majd a Tabánban rendezett be műtermet. Réthy József honvéd főhadnagyot a szabadság- harc bukását követően lefokozták, és másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Olmützben raboskodott. Szabadulása után a császári ezredbe sorozták be. Hosszú szolgálat után szerelt le, és Pesten, a Harmincad utca 1-ben nyitott műtermet társával, Schaffer Bélával közösen. Mesterségét mindösz- sze három-négy évig gyakorolhatta, mert a Harmincad utcai műtermet már 1868-ban Kozmata és Társa örökölte. Réthy a századforduló előtt mutatványosként kereste kenyerét. „Livka Bioscop" sátrát a Bomba téren (ma Batthyány tér) állította fel, ahol a búcsújárókat szórakoztatta a mozi ősével. Rosti Pál kapitány (1830—1874) a forradalom idején a Károlyi huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel után sógora, Trefort Ágoston segítségével külföldre menekült. Párizsban fényképezni tanult, hogy tervezett nagy utazásának emlékeit megörökíthesse. 1857-től két évig tartó latin-amerikai körutazást tett. Mexikóban, Venezuelában és Kubában járva földrajzi felfedezéseit fényképekben és írásban egyaránt megörökítette. 1859 február végén tért haza, munkáját sajtó alá rendezte, amely 1861-ben Fényképi gyűjtemény és úti emlékezetek Amerikából címmel jelent meg. Páratlan értékű néprajzi, földrajzi, kultúrtörténeti vállalkozását a Magyar Tudományos Akadémia is méltányolta: könyvének megjelenése évében Rosti Pált levelező tagjává választotta, ő pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta felvételeit. Simonyi Antal (1821—1892) festőként kezdte pályafutását, de igazán a fotográfiában találta meg Jaskula Antal nemzetőr önmagát. Utazásai alatt (Bécs, Velence, Firenze, Róma után Párizs következett) a festészet mellett a fényképezést kezdte tanulmányozni. 1847- ben hazatérve, figyelmét továbbra is lekötötte az új ábrázolási, képalkotási mód. A szabadságharc alatti tevékenységét nem ismerjük, de következtetni lehet rá, ugyanis 1851-ben letartóztatták a szocialista tanok magyarországi terjesztése miatt. 1852 végén szabadult a börtönből, s ezután intenzíven foglalkozott a fényképezéssel. Munkáival már 1855-ben szerepelt a Párizsi Világkiállításon, és pillanatfelvételi találmánya alkalmazásával készült képeiért elsőrendű aranyérmet kapott. Párizsból hazatérve 1856 tavaszán műtermet nyitott a Váci utca 1-ben. Továbbra is foglalkozott a fényképezés elméleti kérdéseivel, de ugyanakkor ő lett az egyik legdivatosabb, legtöbbet foglalkoztatott fényképész. 1871-ben Simonyi Antalt választották meg az egyébként tiszavirág életű Magyar Fényképészek Egylete elnökének. Karrierje 1873-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe juttatták. (A felvételek a Hadtörténeti Múzeum fényképtárának anyagából, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Helytörténeti Osztályának fotótárából és Busch János műgyűjtőtől származnak.) Pöltenberg Ernő és tiszttársai GYŐRI LAJOS
