Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
Azon gyarmat-települések sorából, ( amelyekkel az ókori görögség az Appennini-félszigeten büszkélkedhetett, kiemelkedik az i. e. 600 körül alapított és a tengeristen védelmébe ajánlott Poseidónia, a mai Paestum. A Nápolyi-öböltől mintegy száz kilométerre délre fekvő romváros rendkívül gazdag dór építészeti emlékekben. A közelmúltban pedig (1968-ban) egy olyan régészeti kinccsel gyarapodott múzeuma, amit V méltán sorolnak az „évszázad leletei” közé. A nagy feltűnést keltett tárgy egy szarkofág. A hajdani görög temető földjéből forgatta ki az ásó. Paestum határában garmadával bukkantak efféle sírládákra. Valamennyi szabályos, fektetett hasáb alakú kőkoporsó, olyan, mint amilyet az óhaza, Peloponnészosz sírmezőin találhatni. 1968-ig úgy tudtuk, a hellének nem követték egyiptomi, krétai vagy mükénéi elődeiket a koporsók belső felületeinek díszítésében, nem igyekeztek az istenek jóindulatát elnyerni az eltávozott életéből vett „képregényekkel". Többek között ez is oka annak, hogy a görög piktúráról (a vázafestészetet nem számítva) hézagosabbak ismereteink, mint az említett kultúrákéról. Szórványos kivételek akadtak ugyan, például Angliában, de ott csak virág- és geometriai díszítéseket alkalmaztak. A nagyszerű lelet, amit a tudósok A Búvár sírjaként emlegetnek, alaposan rácáfol a görög freskófestészet mellőzöttségét feltételező elméletekre. A koporsó négy oldalán és fedőlapján elegáns rajzú és eleven színvilágú ábrázolásokat látunk. Az oldalsók jellegzetes életképek, a mindennapok örömeit őrzik: lakomázókat, akik italozás mellett kottabosszal (görög társasjáték) szórakoznak, vagy irigy vágyakozással lesik egy szerelmespár ölelkezését. A többi freskó mintha a halotti tort örökítené meg, a feledést megkönnyítő zenészek, táncosok buzgólkodásának megfestésével. A legérdekesebb kétség kívül a fedőlap témaválasztása. Egy kőemelvényről meztelen férfi veti magát a víz mélyébe, nyúlánk-szép testtartással. A feltételezések szerint az ugró maga a halott, aki talán foglalkozására nézve búvár lehetett. De akad olyan magyarázat is, hogy a jelenet allegorikusán értendő: a tenger a túlvilág, amely a lét partjait örökre elhagyókra vár. DÉVÉNYI RÓBERT
