Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
parkolás, az üzemanyagfelvétel, a szervizhálózat: lényegében az automobil korszak betegségeit örökítenénk tovább. A kényelem, a gyorsaság és a biztonság a nagyvárosi közlekedés hármas jelszava, de ennek a hagyományos felszíni közlekedés nem tud eleget tenni. Az utca szintje alá, illetve fölé kell telepíteni a tömegközlekedési hálózatot: így vélték ezt már nagyapáink, sőt dédapáink is, s annyira biztosak voltak igazukban, hogy a jövőről szóló szinte minden írásban helyet kapott ez a gondolat. Jóslatuk valóban beigazolódott: a metró és a magasvasút versenyéből az előbbi került ki győztesen. Sajnos építési költsége óriási, de a jövő fejlesztési irányát jelzi, egyre több világváros szakemberei határozzák el létesítését. Több írásban is feltűnik a motoros korcsolya gondolata, A fejlődés eredményeként a hagyományos két-négykerekű járművek is egyre kevesebb helyet foglalnak el. A motoros korcsolya azonban más irányú miniatürizálási igényt tükröz, mégpedig olyan olcsó, akár zsebben is elférő, járdán is használható szerkezet létrehozását, mely félig-meddig sporteszközként, elsősorban a fiatalabb nemzedék közlekedési gondjait enyhítené. Ma még lehetetlen létrehozni a fenti követelményeknek megfelelő gépezetet, de talán a közeljövőben már kedvelt közlekedési eszközünk lehet. Jónéhány írás szerzője felvillantja a forgalom- és a járműirányítás teljes automatizálásának gondolatát. Az álom napjainkban válik reálissá: megjelentek az első, automatikusan vezérelt metrószerelvények, a számítógéppel és irányítókábellel kombinált rendszerek, sőt az egész városra kiterjedő számítógépes közlekedés- irányítási rendszerek is. Nagyapáink azonban jónéhány problémára nem számítottak. A legégetőbb gond a környezetszennyezés: a zajártalom, a kipufogógázok ólom- és egyéb mérgezőanyag-tartalma. Nem kisebb az energia- forrásoké, és nem sikerült megoldani a kis térben koncentrált nagy energiák raktározásának feladatát sem. Nagyon messze vagyunk a nukleáris meghajtástól is, ha egyáltalán valaha élni fogunk a városi közlekedésben ezzel az energiaforrással. Jövőkutató szenvedélyünk persze korlátozott: mi sem látjuk a XXI. századot, mint ahogy nagyapáink is vaskos tévedések és félreértések közepette próbálták fellebbenteni a jövő fátylait. Bizonyítékul szolgálhat kitűnő tudományos lapunk, az Athenaeum két korabeli tudósítása (1839): „Jövő nov. 1. napjától a Bristol—birminghami vasúton nem gőz, hanem légerőmű által vonatnak a kocsik, még pedig sokkal nagyobb sebességgel, mint eddig. Tüzelőre e szerint nem lesz szükség ezután — füst és hamu elmaradnak, a katlan ki nem ég a gőzösökön, eddig volt meleg nem izzasztja az erőművel bánókat és így a gőzhajó társaság helyett léghajózó egyesület jövend létre.” S a másik szerint: „Mindennek van határa. Angliában tett próbák bizonyítják, hogy a vasutak sebességének is van határa, mellyet meghaladni nem lehet. Ez előtt a levegő ellenállását nem tudták szorosan: de Argó jelentése a párisi académiában 25 mérföldet egy óra alatt, a legnagyobb erő használata és a vaspálya legmélyebb hajlása mellett, a lehető legnagyobb gyorsaságnak mond." Vízi kerékpár, 1900 URBAN LÁSZLÓ----------— BAKONYI PORTÁK Bakony, Bakonyerdó — Adynak Párizst jelentette, Krúdy haramiákat vélt felfedezni az utak mentén, ha Várpalotára igyekezett, Eötvös Károly a hegység katedrálist formáló ösbükköseit csodálta Pápára kocsiztában, melyek valóban rejtették a tatár, a török és a német elöl a sűrűkben meghúzódó ittenieket ugyanúgy, mint Vak Bottyán kurucait és a maguk igazságát osztó szegénylegényeket. Savanyó Józsi száz évvel ezelőtt portyázott a Bakony vidékén s vele e sorok írójának dédnagybátyja is. „Nem vót a' betyár, a Savanyó, ismertem” — mondogatta. „Csak olyan járkéló" — tette hozzá magyarázatul. A Dunántúl fontos bányászati-ipari központja ma a Bakony, másoknak kiránduló-üdülőhely. Lankás hegyeit, szálas erdeit járni felüdülés testnek és szellemnek. Látnivalói között egyre többen méltatják figyelemre a falvak arcának gyökeres megváltozása ellenére a még ma is szép számban álló régi parasztházakat, a Bakony népművészetének legjellemzőbb alkotásait. Gazdag ez a vidék népi műemlékekben, az országosan számon tartott értékek mintegy negyede-harmada ezen a kis tájon lelhető fel, hozzászámítva a Balaton mellékét. Néhol még utcasorok mutatják a hajdanvolt állapotot, mint Magyarpolányban, máshol magányosan vagy párosával akadunk öreg parasztportákra, melyek őrzik a mainál jóval zártabb és harmonikusabb faluközösségek arculatát. A ház a régi építőmesterek megformálásában maga is műalkotás. Utcafrontjával a külvilág felé fordítja alkotói, gazdái megmutatni szánt arcát, a többnyire oszlopokkal, boltívekkel, árkáddal tagolt udvari oldala, józansággal és célszerűséggel alakított belsője pedig a családi élet színtere. Alakításukban fóllelhetők régi korok és stílusok elemei, melyek várakról, kastélyokról, kúriákról, templomokról vándoroltak át a falvak házaira egy-egy éles szemű és jó érzékú kómúvesmester keze nyomán. Leszálló kultúrjavakról szoktunk beszélni ezekre a barokk és klasszicista hatásokra gondolva. Láthatjuk azonban a helyszínen vizsgálódva, hogy a népművészet minden ágában megmutatkozó alkotóerő a házak elemeit is saját vérmérsékletéhez és a lehetőségekhez igazította. Ugyanannyi bennük a sajátosan népi lelemény is, építészeti formában, díszítményben és tagolásban egyaránt. Száz-százötven- kétszáz évesek a még álló legrégibb bakonyi parasztházak. Anyaguk kő, tégla, vályog, faépítkezésre nem akad példa. A hegységben található épületek összképe változatos, ugyanakkor sajátosan bakonyi. Egyre kevesebb van belőlük. Sáskán, Nagyvázsonyban, Bakonybélben, Veszprémben (már áttelepítetten Öcsről) múzeumként szolgál egy-egy porta, a legtöbbre azonban átalakítás vagy lebontás vár. Mind nem tartható meg, ám ha számunkra fontosak, áldoznunk érdemes rájuk. Bándon, Márkon, Vöröstón, Barnagon, Nagy- és Tótvázsonyban, Hidegkúton, Pulán, Ajkarendeken, Nagy- tevelen, Adásztevelen, Gannán, Bakonypölöskén, Döbröntén, Nyirádon és más bakonyi falvakban járva még rá-rábukkanhatunk szép képviselőikre. Múltunkat őrzik. HEITLER LÁSZLÓ
