Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 4. szám
Máriafalva, Mária Mennybemenetele templom A korongok közötti homorú ívháromszög alakú hézagokat szintén üvegdarabokkal töltötték ki. Az üvegszemek áttetszőek, halványsárga, halványzöld és pirosas árnyala- túak. Hazánkban is folyt üvegfestés. Sopronban XIV—XV. századi festett ablaküvegeket talált Storno 1859-ben. Az ólomsín szárára állított H betű alakú, és az üvegszem formájához alkalmazkodik. A beleillesztett üvegszem ráhajlított kereteire simították a könnyen idomítható ólomfuga szárait, így az összetartotta azokat. Az ólomfugát a találkozási pontokon összeforrasztották. A gótika azonban hatalmas ablakfelületeket alakított ki, melyeket nem lehetett ezzel a technikával beüvegezni, ezért rögzítőkről kellett gondoskodni. Ezt oldották meg az osztósudárral és a szélvédő vasakkal, melyek a vaskeretekkel és az ólomfugával együtt rögzítették a könnyen hajló üvegfelületeket. Szélvédő vasakat, ólomfugát és üvegtesteket eredeti helyükön találtak már hazánkban is, így a pesti Belvárosi templomban és a soproni Szent György templomban. Az üveget csak a XVI. század óta vágják gyémánttal, azelőtt éles acéllal vagy forró vassal végezték ezt a műveletet. Az üvegablakok azonban még a XV. században is nagyon drágának bizonyultak, s csak lassanként terjedtek el. A zürichi városháza csak 1402-ben kapott üvegablakot, és Baselban sem volt üveg az ablakokon a XV. században. Bécsben 1458-ban kezdték üvegezni az ablakokat. A drágaságot bizonyítja, hogy a gazdag northumberlandi herceg még a XVII. században is elutazásakor mindig kivetette és becsomagol- tatta palotájának ablakait. Arról is tudunk, hogy 1658-ban a francia követeknek a madridi királyi palotában is a sötétben kellett botorkálnia, vétségekké alakulnak, de voltak még kisebb vándorműhelyek is. A munkáslétszám növekedése, a technika fejlődése a feladatok, foglalkozások különválását eredményezte. Ez idő tájt már külön említik a kőművest, a kőfaragót, az ácsot, a lakatost. Kialakul a tervezők, a munkavezetők, a szak- és segédmunkások hierarchiája. A kőfaragók készítették az ablakok bélletének és körácsának faragását is. Egy-egy ablak elkészítése igen sokba került. Többnyire nem is változtattak a formájukon. Egyedül a soproni Szent János templomról tudjuk bizonyosan, hogy az erősen megrongálódott ablakok kórácsait kicserélték. A bélletköveket azonban még ilyenkor is helyükön hagyták. A mérmúveket néhány kivételtől eltekintve szintén csak javították: a csorbult részeket ólomcsapolással egészítették ki. Ennek nyoma több töredéken is látható. Az ablakok faragásának sérüléseit stukkóval tüntették el. A keretköveket, mérműve- ket gyakran fehérre, vörösre, sárgára, kékre, zöldre színezték. Külön mesterség volt az ablaküveg készítés, de az üvegvágást, a festést és ónkeretbe való foglalást egyazon mester végezte. Az ablaküvegek festését hevítéssel rögzítették. Az ólomfugák feladata nem csak a rögzítés volt, hanem egyúttal a festett motívumok kontúrjait is megadták. Az így összeállított ablakfelület ezután került a vaskeretbe, majd felhelyezték a vízszintes irányú rögzítőket, a szélvasakat is. Néhány ablakon egykor függöny is lehetett, erre utalnak az ablakok alatt sok esetben még ma is látható festett függönymotívumok, mint például a soproni Káptalanteremben is. SIKLÓSI GYULA Sopronszentgyörgy, Szt. György rk. templom mert az ablakokat üveg híján be- deszkázták, és csak kisebb nyílásokat üvegeztek be. Az üveg széles körű alkalmazása előtt az ablakkeretekben szalma- vagy vesszőfonat, bélhártya, olajos papír, vékony bőr, szarulemez vagy macskaüveg volt. Az ablakokat vasretesz zárta. A kőrácsok és a bélietek kifaragása az építkezés kőszobrászati részéhez tartozott. Az üvegfestészet, üvegvágás és ónkeretelés módját a X. század végén Theophilus Presbyter írta le. Az ábrázolások tanúsága szerint az ablakok keretét és kőrácsát néha az építkezés befejezése után helyezték el, mint ez a Képes Krónika egyes miniatúráin látható, máskor pedig az építéssel egy időben — ez Jan van Eyck Szent Borbála című képén látható. A gótika korában működtek helyhez kötött cégek, melyek azonban több, esetleg távolabbi helyen is vállalhattak munkát, de a XV. század vége felé az addigra már elterjedt építő páholyok páholyszöSámfalva, Mária Születése templom
