Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)

1986 / 4. szám

LINCOLN MiOYAB TÁBORNOKA Park, a Manhattan-félsziget és a Washington Heights rendezéséhez. A világ­utazó Vadona János 1893-ban New York-i útjára emlékezve büszkén írja: „Második utam a Central-parkhoz irányítám. Ezt a gyönyörű, nagy nyilvános kertet magyar ember tervezte, mikor a város még nem is álmodott róla." A november elején New Yorkba érkező 42 magyar emigráns hozta a hírt, hogy hamarosan Kossuth is követi őket. A magyar emigráció vezetője de­cember 5-én érkezett az Újvilágba. Féléves útja során szinte minden jelen­tős városban járt. Az amerikai néptől nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segít­séget is kért. Az egybegyűlt pénzből hatezer puskát vásároltak és két hadi­üzemet állítottak fel. Az üzemek megszervezésével Kossuth Asbóth Sándor alezredest bízta meg. A felhalmozott hadfelszerelési tárgyak azonban nem kerültek át Európába. A Londonba 1852-ben visszatérő Kossuth továbbra is kapcsolatban állt egy­kori szárnysegédjével. Segítséget kért Asbóthtól az Amerikába utazó ma­gyaroknak, utasításokat adott az összegyűjtött hadianyagra vonatkozóan, in­formációkat kért a pénzügyi helyzetről. Asbóth tehát fontos összekötő volt Kossuth és az amerikai magyar emigránsok között. Az emigráns magya­rok jelentős részéhez hasonlóan Asbóth is igyekezett beilleszkedni a tar­tózkodó helyül választott ország életébe. 1861-ben az amerikai polgárháború kitörésekor mintegy nyolcszáz magyar emigráns állott be az északiakhoz, az Únió hadseregébe. A magyar szabadságharc egykori alezredese a har­cok kezdetét követően azonnal jelentkezett katonai szolgálatra a rabszolga­tartó déli államok ellen. A háború kezdetén a déliek, a Konföderáció had­serege felszereltség és katonai állomány tekintetében fölényben volt. Ezért is vették szívesen, ha a tapasztalt európai emigráns katonák Lincoln had­seregébe léptek. Különösen szívesen látta őket a Nyugati seregek parancs­noka, John C. Fremont tábornok. Asbóth Sándor Missouriba került, ahol hamarosan Fremont vezérkari főnöke lett. Az egykori elnökjelölt szolgálatá­ban sok magyar volt. A vezérkarban szolgált Asbóthon kívül még Fiala J. János ezredes mérnökkari főnök, Wagner Gusztáv ezredes tüzérségi pa­rancsnok, Zágonyi Károly őrnagy, a testőrség parancsnoka. Asbóth 1861 októberében Springfield bevételénél tanúbizonyságot tett bátorságáról. Az ő csapatai foglalták el a következő évben Bentonwille-t és Fayettewille-t. 1862. március 7-én a Pea Ridge melletti csatában Samuel R. Curtis (Fremont tábornokot Hunter, majd Curtis váltotta fel) csapatai látványos győzelmet arattak a déliek felett. A hadosztálya élén hősiesen küzdő Asbóth itt sérült meg először súlyosabban. Az e csatában szerzett érdemeiért a szenátus jóváhagyta dandártábornokká történő előléptetését, amit még Fremont java­solt, több mint egy évvel korábban. 1862-ben Mississippi, majd Tennessee államban tevékenykedett. 1863 janu­árjában Kentuckyba vezényelték, ahol Grant tábornok utánpótlási vonalait biztosította. Az év végén Nyugat-Florida kerületi parancsnokává nevezték ki. A vidék hadműveleti szempontból nem tartozott a legfontosabb terüle­tek közé. Annak ellenére, hogy Asbóth a harcok perifériájára került, igye­kezett támadólag fellépni. Fegyvereket, felszerelést és gőzhajót kért, hogy az összegyűjtött újoncokat el tudja látni és a bázisra tudja őket szállítani. 1864 szeptemberében lovassági egységet vezetett kerülete északkeleti szektorába, hogy újoncokat és lovakat szerezzen, illetve a fogságba került szövetséges katonákat kiszabadítsa. Mariana mellett az ellenséges csapa­tokat a második rohammal, amit Asbóth személyesen vezetett, sikerült megfutamítani, de a csatában súlyosan megsebesült. Bal karját két helyen roncsolták szét a golyók, egy golyó pedig az arccsontjába fúródott olyany- nyira, hogy soha többé nem sikerült eltávolítani. Sebesülése miatt a hábo­rúban már nem tudott részt venni. 1865. március 13-án érdemei elismeré­séül altábornaggyá léptették elő. A polgárháború után Grant elnök az Egyesült Államok argentínai követévé nevezte ki Asbóthot. A William H. Seward külügyminiszter aláírásával ellá­tott kinevező iratot 1866 márciusában kapta kézhez. Június 6-án azonban még nem Buenos Aires felé indult, hanem Párizsba utazott. Az itt prakti­záló Nelaton doktor, aki Garibaldin is hasonló műtétet hajtott végre, nem tudta eltávolítani koponyájából a golyót. Tizenöt év után járt újra Európá­ban. Nem volt messze hazájától. „Haza mehetett volna látogatóba, hisz úgy vágyott teleszívni magát magyar levegővel. De a szabadságharc büszke ma­gyarja legyőzte a szív vágyát. Magyarország még nem volt szabad és füg­getlen" — írja Vasváry Ödön 1939-ben. Hosszú tengeri hajózás után 1866. október 14-én érkezett meg Buenos Airesbe. Az argentin fővárosban régi fegyvertársra akadt, Bem egykori vezérkari főnöke, Czetz János már évek óta itt élt. Czetz a villafrancai békekötés után argentin származású felesé­gével Buenos Airesben telepedett le. Létrehozta az Argentin Katonai Aka­démiát, megalapította a térképészeti intézetet, és részt vett a Paraguay el­leni hadműveletek irányításában is. Dél-Amerikában 1864 óta háború dúlt Paraguay és a Hármas Szövetség (Argentína, Brazília és Uruguay) között. Asbóthnak az volt a feladata, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a hadviselő feleket. 1867 októberében őt nevezték ki az Egyesült Államok első uruguayi nagykövetévé is. Minden igyekezete ellenére nem sok sikerrel járt, a há­ború még évekig elhúzódott. 1867. július 25-én kelt, magyarországi barátjá­nak írt leveléből tudjuk, hogy már negyedik hónapja betegeskedik. Szeretné még egyszer látni hazáját, de ilyen hosszú utazásra már aligha vállalkozhat. 1868. január 21-én halt meg Buenos Airesben. A város régi angol temető­jében helyezték örök nyugalomra. Sírját Magyarország és az Amerikai Egye­sült Államok címere díszíti. TAR FERENC Kossuth lakóhelye Törökországban

Next

/
Thumbnails
Contents