Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 1. szám
P oitiers közelében, a Vienne folyó festői völgye fölötti meredek hegyfokon trónoló kisvárost, Chauvignyt messziről megpillantva nem is sejthető, hogy XI—XII. században épült temploma, a Saint-Pierre a középkori szobrászat gyöngyszemeit rejti magában. Építési idejéről, körülményeiről hallgatnak ugyan a korabeli források, a szentélykörüljáró ma is megragadó oszlopfejezetei azonban az ősi mezopotámiai művészetnek a román kori szobrászatba utat talált hatásáról tanúskodnak. Az oszlopfejezetek mesterét, aki az egyik reliefre még a nevét is rávéste (Gofridus me fecit), egy jeles francia művészettörténész, Raymond Oursel „a nagy tanítók ellentéteket átfogó fajtájából való művésznek” nevezi. Ez a művész — írja — „különös, benyomásoktól, lidércnyomásoktól, kétségbeeséstől, egymást metsző hatalmas erőktől felkorbácsolt világban mozog állandó jelleggel, amelynek szertelenségétől fejét néha két keze közé fogja, tudata kettőssége fölött képtelen úrrá lenni, felvillanó elismerések s az ihletett látás kerítik hatalmukba, amelyek élessége elképeszti az avatatlant és a tudatlant, a képzelet érzékletes és érzéki látomásai gyötrik, aki a csillagokhoz fordul kérdéseivel s általuk eljut a Megfoghatatlan megismeréséhez". A közel ezer éve készült, de néhány motívum eredetét tekintve több ezer évre visszavezethető dombormúvek — a múlt századi vörös és fehér átfestés ellenére is — az érett román kori szobrászat jellegzetességeit mutatják. A látomás erejével ható jelenetek — mind a bibliaiak, mind a keleti eredetűek — a kifejező aránybeli túlzások ellenére gondosan szerkesztettek, klasszikusan kiegyensúlyozottak. Egy-egy vonásuk: Mária hangsúlyozott alakja, az öltözetek redőzése alapján a következő, a XII. század szobrászati stílusára is lehet következtetni. Az oszlopfejezetekkel egyidős és hasonló stílusú az apszis külső falába ágyazott, a templom névadóját ábrázoló dombormű. MEZEI OTTÓ
