Múzsák - Múzeumi Magazin 1986 (Budapest, 1986)
1986 / 3. szám
4. a következő század folyamán többször is kiadták úgy, hogy bizonyos pajzsformákat üresen hagytak további kitöltés céljából. A frankfurti Theodor de Bry a képzőművészetiek mellett versmintákat is ad Emblemata Nobilitati című kiadványában, Daniel Meisner pedig politikai célzatú emblémákat vegyít városképekkel és illusztrálatlan lapokkal Thesaurus Philo-Politicus című kötetében. Az ajánlott képek és szövegformulák gyakran csupán kiindulópontul szolgálnak ahhoz, hogy kiszínezzék, aktuális mondanivalóval egészítsék ki őket. E kiegészítések néha még a pornográfia határát is súrolták. A képi és szöveges idézetek szabad felhasználását semmi nem gátolta, sőt a váratlan, a meglepő megoldások a műveltség, a szellemesség bizonyítékának számítottak. A romantika idején a művészi mesterkedés talán még a korábbinál is tágabb teret kapott az emlékkönyvekben. A papírlapokra selyemmel hímeztek, szalagokból, préselt levelekből, virágszirmokból, szalmaszálakból virágcsokrokat, tájképeket applikáltak, árnyképet ragasztottak. A kelléktárból a gyöngy, a flitter, de még a hajszálakból készült fonatok sem hiányoztak. A jókívánságokat angyalok, madárkák, ártatlan leánykák és fiúcskák kézbesítették nefelejcsből, gyöngyvirágból, rózsából font koszorútól övezve, lehetőleg lantpengetés kíséretében. Finnországtól Magyarországig mindenütt feltűnnek a postagalambok, a szőlővel, almával, barackkal dúsan megrakott fonott kosárkák, fészküket vigyázó rigók, doromboló cicák nemcsak az emlékkönyvekben, hanem vizit-kártyán, könyvdíszként, levelezőlapon, mézeskalácsra ragasztható matricán, minden elképzelhető helyen és alkalommal. E képtémák dalban, versben is megfogalmazódnak hivatásos és alkalmi poéták jóvoltából. „Faágon ül három veréb, / Emlékkönyvbe ennyi elég. / Ha nem volna ... nek elég, / szálljon oda még egy veréb." E „verset” mi már csak parafrázisból ismerjük, a múlt század elején azonban számos változata forgott közszájon, több nyelven is. Sőt abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy egy finn szerencsét kívánó lapról a képzőművészeti kompozíciót is ismerjük: vadrózsával benőtt kerítés egyik oszlopán három cinke ül — itt nem veréb —, s tőlük némi távolságra csiripel a negyedik. Az emlékkönyvek Magyarországon is a XVI. századtól kezdve jelennek meg. Az első darabok protestáns prédikátoroké voltak. Miskolczi Csulyak István, Körmendi Péter, Mezőlaki, János vagy Pápai Páriz Ferenc albumaiból kiolvashatjuk, merre jártak egyetemre, kik voltak azok a híres gondolkodók, tanárok, akikkel kapcsolatban álltak, milyen művelődési irányokban tájékozódhattak, hogy azután idehaza folytassák mindazt, amit külhonban láttak, tapasztaltak. Más kötetek, például a magyar őstörténeti tanulmányairól híres Cornides Dánielé, a művészet- történészek számára kínálnak csemegét, minthogy egy-egy grafikai vagy festészeti műfaj születésének pillanatát rögzítették. Az emlékkönyv bensőséges hangvétele ugyanis megengedte, hogy alkalmi vázlatok is helyet kapjanak benne. Ennek köszönhetően a realisztikus tájkép, az élet mindennapi jeleneteit ábrázoló zsánerkép szinte hamarabb tűnik fel az emlékkönyvben, mint a művészetben. A viselettörténész ugyanakkor számos adalékot találhat az emlékkönyvekben a kézelő és a gallér szabására, vagy a hajviseletre vonatkozóan, s a művelődéstörténet szinte valamennyi ága számára rejtegetnek felfedezni valót. Még a nemzetközileg ismert formák egyedi megvalósulása is tanulságos, mert néha épp a művészi szempontból kifogásolható részletek árulkodnak a korabeli életmódról. Hordott-e a pásztor bokrétás süveget az 1700-as évek végén, kalapban húzta-e a cigány a talp alá valót 1820-ban? Az emlékkönyvek sok más hasonló kérdésre is választ adhatnak. (Az itt bemutatott emlékkönyveket az OSZK Kézirattára őrzi.) VEREBÉLYI KINCSŐ awttxRj itSflBKIY CH«W i pmisa^sECR HONORHHN Hvcr .LFvmtífVNCéHM Lws.MrxoAVVj Budai György emlékkönyvéből 1779 k. Részletek Cornides Dániel emlékkönyvéből, XVIII. sz. 2.1
