Múzsák - Múzeumi Magazin 1985 (Budapest, 1985)
1985 / 3. szám
ROMOKON ÉPÜLT TEMPLOMOK Andahuailillas spanyol telepesek építette temploma Freskótöredékek Andahuailillasban Peru földjén tízezer éve élnek emberek, s az ország területén feltárt régészeti anyag szerint az első építészeti emlékek a III. századból maradtak fenn. Az idővel leginkább dacoló építményeket az inka birodalom hozta létre. A XVI. századi spanyol hódítók lerombolták a birodalmat templomaival, erődjeivel, palotáival egyetemben. A romokon épült fel a sajátos forma- és stílusjegyeket viselő koloniális barokk világ. A gyarmat népei, az indiánok, meszti- cek és a spanyolok leszármazottai megteremtették saját művészi formanyelvüket. Az egyház nagy lendülettel fogott a templomok és kolostorok építéséhez. A XVII. század első felére Latin vagy Indián Dél- Amerikában már hetvenezer templom és ötszáz kolostor állt. A legelső templomok még pajtaszerű építmények voltak. Később a templomok egyre nagyobbak lettek, bár külsejüket még szerénység, egyszerű homlokzat és tartózkodó provincializmus jellemezte. Belsejüket később tették egyre díszesebbé. Andahuailillas temploma az elsők között épült egy inka templom romjain. A falu a Vilcanota völgyében fekszik. Külseje tartózkodó. Építészetileg egyszerű, egytornyú, egyhajós templom. Belseje már jóval gazdagabb díszítésű. Figyelemre méltó a barokk főoltár és a mór stílusú tetőzet. A mennyezet festett fakazettás. Az egyház és főleg az inkvizíció, állam volt az államban. Hatalmas anyagi erőforrásokkal rendelkezett. 1620-ban Lima egyházi létesítményei a hozzájuk kapcsolódó ingatlanokkal együtt nagyobb területet foglaltak el, mint a város többi része együttvéve. Országszerte új, hivalkodóbb építkezésekbe kezdtek. Akad köztük néhány nagyszerű építmény is. Az építészek tervrajzai sokszor csak egyszerű vázlatok voltak. A kivitelezés során gyakori volt az improvizáció: vagy a tényleges nehézségek vagy az építtető kérésére tértek el az eredeti tervektől. A munkaerő zöme az őslakosságból került ki, akik már régebben is ismerték a vályogvetés és a kőtömb-készítés módjait. Nagy ügyességgel használták őseik primitív eszközeit, de hamarosan tovább fejlesztették az Európából kapott fémeszközöket is. Az építményeket földrengés, tűzvész és háborúk rongálták meg, pusztították el, de építőik fáradhatatlan makacssággal javították ki, építették újjá műveiket. 1650-ben Cuzcót földrengés pusztította. A székesegyházat, amit 1559ben kezdtek el, részben újjá kellett építeni. Még nem volt egészen kész, amikor a földrengés a homlokzatot, a kápolnát, a toronytetőket megrongálta. Az újabb helyreállítás után a katedrálist csak 1669-ben szentelték fel, bár 1654-ben megnyitották. A székesegyház különleges helyet foglal el Peru koloniális építészetében. Nemes és eredeti épület, melynek stílusa meghatározza az egész magasföldi terület építészetét. A központi hajó boltozata 20, a tornyok 33 méter magasak. Szép kvá- derkövekből épült falaira tégiabol- tozatot építettek. A Plaza de Armast körülvevő nagy árkádos kolóniái stílusú épületek felett tömören, szilárdan uralkodik a katedrális tömbje. Vaskos tornyai tetején gazdagon tagolt felépítményben kaptak helyet a harangok. A templom külső díszítését a kapuzatokra összpontosították, amely az ötvösművészetre támaszkodó, úgynevezett platereszk stílus rusztikus változata. Széles alépítményen nyugszik. Mindkét oldalról egy-egy kisebb templom csatlakozik hozzá. Jobb oldalt a jezsuita templom, a szebbnek kikiáltott La Compania, mellette a cuzcói egyetemnek otthont adó egykori szeminárium vörösbarna andezitből készült épülete áll. Az épületegyüttes összbenyomása lenyűgöző. Cuzco egyházi épületekben igen gazdag. Itt áll Peru egyik legrégebben épült kolostora, a Merced kolostor, a Nap Szüzek templomára épült Santa Catalina templom, a Nazarénusok kolostora, melynek egyik kapuja vegyíti az inka és a spanyol stílus jegyeit, a másik tisztán spanyol jellegű. Az 1555. január 18-án alapított új fővárosban, Limában ekkor még alig volt épület. Ma szinte minden jelentősebb szentnek van temploma. A mai Catedrál e Ig- lésia del Sagrário helyén már az első évben emeltek egy 9x19 méteres egyszerű templomot. 1564-ben Alonso Gonzales Beltran egy nagy, háromhajós, oldalkápolnás katedrális építésére kapott megbízást. A székesegyház építése azonban félbemaradt, mert az építőmester meghalt, az épületet pedig a földrengések döntötték romba. Néhány oltár és fából faragott szobor kivételével ma az egész székesegyház új, bár az épület a koloniális stílust követte. A gyakori földrengések a Santo Domingo-kolostort, az inkvizíció egykori központját is megviselték. Az egykor hatalmas épületegyüttesből a káptalanterem még ma is eredeti 42
