Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 2. szám

pótolhatatlan anyagot, melyet Buda­pesten különböző raktárakban tá­rolnak. A fővárosban ugyanis eddig nem sikerült olyan helyiséget sze­rezni, ahol az anyagnak legalább egy része kiállítható lett volna. 1982-ben Bács megye vezetői vállalták, hogy Kecskeméten helyt adnak e párját ritkító gyűjteménynek, s a kecske­méti régi szeszfőzde épületét bocsá­tották rendelkezésre, vállalva a kiál­lítás céljaira történő átalakítás költ­ségeit is. Az új állandó kiállítás azt hivatott bemutatni, hogy a népi ipar­művészet miként fejlődött önálló művészeti ággá az elmúlt közel négy évtizedben; valamint azt, hogy az alkotó személyének szerepe jelen­tősen megnőtt a népi iparművészei­ben. Az Ortutay Gyula emlékszoba a me­gye volt országgyűlési képviselőjé­nek, a népi iparművészet közismert támogatójának állít emléket. Ezt kö­veti a népi iparművészet két nagy alakjának, id. Kapoli Antalnak és Kántor Sándornak a munkáiból be­rendezett helyiség. Ez után a népi iparművészet öt nagy szakágának anyagát mutatjuk be. A régi épület­hez keresztirányban csatlakozó he­lyiségekbe a népi bútorművesség és a szőnyegszövés legkiválóbb al­kotásait állítjuk ki. Az egyes szak­ágak termeiben, ahol a fazekasság, a faragás, hímzés stb. látható, érzé­keljük, hogy az egykor kizárólag használati tárgyként szolgáló tárgyi népművészet miként vált napjaink­ban a használati funkciót betöltő szerepe mellett dísztárggyá is. A kiállítás anyagát oly módon állítjuk össze, hogy a legidősebb és ma már nem élő mesterek munkáitól a fiatal alkotókig mindenki alkotása látható legyen. NAGY LÁSZLÓ Gonda István (Mezőtúr), karcolt boroskancsó Busl Lajos (Mezőtúr), kanta Vattai Jánosné (Paszab) futó részlete SZESZFŐZDÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents