Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 2. szám

Cziráky-kocsi nyomán készült típus

nemzedékek tapasztalata ötvöződik harmonikus egységbe. Ezeket hosszú időn át nyeregből hajtották, csak a múlt századtól vált uralkodóvá a bakról való hajtás. A kocsik és a szerszámok karbantartása, a lovak ápolása, betanítása és irányítása a hajtó feladata volt a paraszti társadalomban. Mindig külön kategóriát jelentettek a főúri hintók. Ezek sokkal díszesebb, finomabb kivitelű járművek, luxusigényeket kielégítő iparművészeti remeklések voltak. A kocsi mint sporteszköz szintén hamar polgárjogot nyert, ezt a mediterrán kultúrák kocsiversenyei is bizonyítják. A mai fogathajtás azonban nem elsősorban ezekkel rokonítható. Előzménye sokkal inkább a múlt század kocsikultusza. Híres „úrkocsis" volt Wesselényi Miklós is, akiről följegyezték, hogy mikor kocsikázni vitte külföldi vendégeit, előbb csak az úton, aztán árkon-bokron át, majd egyenesen egy szakadék felé vágtatott,

Egykor népszerű magyar hintó

Vászontetős könnyű magyar kocsi

s a gyeplőt a négy ló közé hajította. Az utolsó pillanatban azonban egyetlen füttyentésével megállította lovait. Ma már alig-allg használják a kocsikat, szekereket eredeti feladatkörükben, és főleg idegenforgalmi és sportcélokat szolgálnak. Az a rengeteg technikai és egyéb Ismeret, ami valamikor létszükségletnek számított, ma már inkább csak kuriózum. A pihenést és sportot szolgáló mai fogathajtás azonban a hagyományok jelentős részét nemcsak fölhasználja, hanem egyúttal meg is őrzi az utókor számára. (A Múzsák Közművelődési Kiadó a fogathajtó világbajnokság alkalmából hasonmás kiadásban jelentette meg Pettkó-Szandtner Tibor A magyar kocsizás című 1931-ben írott könyvét.)

G.G.

Tetővel ellátott magyar hintó

23