Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

> * t'X* t Í »JÍI mîiî,7?ţj riciusházak, mutatós középületek épültek, mint a dán építészek által tervezett, ókori stílusjegyeket felhasználó Egyetem vagy a Tudományos Aka­démia székháza. A főutak mentén megnyitott kávéházak, a Szép Hellasz, a Szabadságharcos pedig az ókori népgyúlések színtereit idézték. Athén a múlt század utolsó évtizedében lépte túl legnagyobb ókori lakosságszámát, a százezer fót. A századforduló táján az Omonia és a Szin­tagma tér közti főútvonal mentén bankok, keres­kedelmi kirendeltségek, irodák révén kialakult az új város közigazgatási, pénzügyi központja. Athén­ra századunk húszas éveivel válságos időszak köszöntött. A görög—török háborúskodások nyo­mán 300 000 szülőföldjéről elűzött kisázsiai gö­rög menekült lepte el a várost és környékét. A nincstelen tömeg barakknegyedekben húzta meg magát, amelyekben az egy városból származók továbbra is közösséget alkottak. Ennek emlékét mára számtalan nea, azaz új jelzővel ellátott elő­város neve őrzi, például az egykori szmirnaiak negyede, a Nea Szmirni. A megtorlások elől me­nekülteket „önkéntes számúzöttek", a görög hegyvidékek terméketlen földjeiról, a szegénység elöl menekvók több százezres serege követte. A bevándorlók tömege szétfeszítette a tervezett város szabályos kereteit, és rendezetlen elővá­rosok gyűrűjébe fojtotta. Napjainkra Nagy-Athén lakossága a 2000-re ter­vezett három és fél millió fóré duzzadt. A bel­városi negyedekből, a számtalan elővárosból és a forgalmas kikötőből, Pireuszból összenőtt város Athén házrengetege és a Lükabettosz-domb »

Next

/
Thumbnails
Contents