Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
A Budapesti Marhavágóhíd főbejáratának szobrai A tatai tó melletti zsupfedeles vízivágóhíd a hazai húsipar értékes, muzeális emléke. Az elmúlt öt évben gyújtogatás miatt kétszer is leégett. Rendbehozatala és múzeumi célokra felhasználása a közeljövő egyik feladata. A vágóhíd neve onnan származik, hogy a vágóhely erdetileg a víz fölé épített hídlás volt. Ugyanis már a legrégebbi időkben közegészségügyi célból kötelezték a mészárosokat, hogy a víz mellé vagy fölé építsenek vágóhidat. A víz melletti vágásról a színmagyar tatai céh 1650-ös céhlevele is azt mondja: „Senkinek meg ne engettessék, hogy az maga Házánál Marháját le vágja, hanem az Mészáros Székben avagy az szokott víz mellett lévő szokott és rendölt hellyekben". A víz felett a tisztítást könnyen elvégezhették, a lecsurgó vér és a felesleges húsrészek közvetlenül a vízbe folytak. A tatai tó feletti vízivágóhíd a XVIII, század hatvanas éveiben épült, Fellner Jakab (1722—1780) tervei szerint. Az évtizedek óta elhanyagolt tóparti vágóhíd helyreállítását Tata városa, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Kuny Domokos Múzeum és a Húsipari Múzeum közösen vállalta. Hajdú-Bihar megyében, száz évvel ezelőtt épült a Létavértesi vízivágóhíd. Alapterülete 54 négyzetméter, körülbelül hat méter magas, cseréptetős, földszintes kő- és téglaépület. Feltűnően szép a patak felett húzódó, félkör alakú, boltozatos, köböl készült tartópillére. A Budapesti Marhavágóhíd Hennicke Gyula porosz királyi építész tervei szerint és vezetése alatt 1872-ben épült. A szobrokat Begas Reinhold berlini tanár mintázta, a szobrászi munkákat Diescher József építész vállalkozói, Halász és Kugler pesti, továbbá Sommer bécsi szobrászok végezték. A jobb oldali szobor: bika a vágólegénnyel, aki az állat fejét húzza le, a bal oldali szobor: bika a pihenő vágólegénnyel. Mindkét szobrot sóskúti kőből faragták ki. Az alakok nyolc láb magasak és súlyuk ötszáz-ötszáz métermázsa. A vágóhíd eredeti főkapuja 28,5 méter széles volt, öt nyílással. A középső, tolóajtós a marhahajtásra, kettő szárnykapuval a kocsik számára és kettő az igazgatósági épületekhez vezető rostélyajtóval. A1 II fi MÁRIS MfiKIK A Budapesti Marhavágóhíd víztornya a vágóhíddal egyidőben, 1872-ben készült el. A víztorony a közvágóhíd építészetileg legjelentékenyebb része. Felső része víz tárolására volt alkalmas, alsó részén próbavágásokat végeztek. A próbavágáson elért átlagsúly alapján került sor az adásvételre. Húsz marhát lehetett egyszerre levágni, itt volt a becsmesterek szobája és a megfelelő nagyságú istálló a súly- és minőségbecslésre kisorsolt állatok számára. A középtérből vas csigalépcső vezetett fel a víztorony felső emeletére. A torony alapfalai egy méter vastag betonrétegen állnak, és egy boltozott medencét öveznek, amelyből lecsapoló csatorna vezetett a Dunába. A földszinti helyiség 7,5 méter magas kupolával boltozott, melynek közepén az öntöttvas gőzgép- kürtó állt 22 méter magasan. A torony fedele szintén öntöttvasból készült, és 4,7 méter magas kürtófő koronázta. A kovácsoltvas medence megtöltve 185 köbméter vizet tartalmazott. Elöhom- lokzatán Pest város címere volt látható. A római öntöttvas jelvények a saroktornyocskákat övezték. A toronyra utólag órákat szereltek fel. A gépház, a gőzkazán, a gőzgép, a szivattyú az alsó részen, a próbavágóhíd hátsó oldalán helyezkedett el. A Budapesti Sertésvágóhíd víztornya hasonlít a Budapesti Marhavágóhíd víztornyához, azzal a különbséggel, hogy ez harminc évvel később, 1902- ben, a Sertésvágóhíddal együtt épült. A torony homlokzatán volt látható Pest város címere. Bár elsősorban víz tárolására szolgált, pincéjében eredetileg kovácsmúhely, földszintjén lakatos, esztergályos- és bádogosmúhely volt, emeletén pedig, a torony alatt az asztalos- és mázolómúhely. A föld szintjétől tíz és húsz méter magasságban helyezték el a szükséges víztartályokat. Tíz méter magasságban két melegvíz-tartályt, húsz méter magasan a hidegvíz-tartályt. GHIMESSY LÁSZLÓ A tatai vízi vágóhíd
