Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
Ahol a meredek fal kezdődik, kibukkan a szikla, és csak itt-ott, a repedésekben jelenik meg némi vegetáció. Az enyhébb lejtésű területeken virul a gyep, máshol az erdő is feljebb húzódik, vagy a magasabb vegetációkban törpefenyves alakul ki. Az erősen tagolt felszínen érvényesül az úgynevezett relief hatás, vagyis a napsugárzásnak jobban kitett sziklaoldalakon melegkedvelő fajok élnek, míg a napsugárzástól védett oldalakon hidegtűrő fajokat találunk, mégpedig egymástól igen kis távolságra, esetleg métereken belül. A Királykő botanikai értéke a rajta kialakult sziklavegetációból adódik. A hegység egész területén a meleg, napfényes sziklarepedésekben nő a csak néhány centiméteres király- kó-szegfú (Dianthus callizonas). Lilás rózsaszín virága körülbelül két centiméter átmérőjű és csip- kefinom mintájú. Nem véletlenül kapta nevét a Királykőről, mert e növény sehol másutt a világon nem fordul elő, bennszülött faja a hegységnek. Egy másik mészkedveló szegfúfaj a tűlevelű szegfű (Diántus spiculifolius) szintén bennszülött faj, csak a Keleti- és Déli-Kárpátokban található. Fehér, ritkábban fehéres rózsaszín virágai rojtosan szabdalt szirmúak, és ez különlegesen kecsessé teszi. A sziklákon tenyésző növényeknek szélsőséges körülményekhez kell alkalmazkodniuk. Az erős napsugárzás, a kevés és gyorsan tovatűnő víz, a hasadékokban összegyűlt kevéske és sovány termőtalaj, a szabadon garázdálkodó erős szél, mind olyan szelekciós tényezők, melyek hatására jellegzetes sziklalakó, illetve alpesi növények jöttek létre. Ezek jellemzője az apró termet, a keskeny levelek, a viaszbevonat vagy az ezüstös finom szőrzet, amely a sugárzást visszaveri, és csökkenti a párologtatást, az élénk színű, feltűnő rovarcsalogató virág, hogy a meglehetősen rövid tenyészidőn belül, minél biztosabb legyen a megporzás. Az egyik legismertebb sziklai-havasi növény a havasi gyopár (Leontopodium alpinum). mely növényen szinte az összes előbb említett jegy fellelhető. Igen szép, feltűnő virágú a havasi aszter (Aster alpinum). Jellegzetesen kárpáti faj az élénk lila kárpáti csengettyűke (Campanula carpatica) és az apró termetű sokalakú csengety- tyűke (Campanula plymorpha). Melegkedvelő sziklanövény az aranyos fodorka (Asplenium tri- chomanes) nevű páfrány. Igen sokrétű és változatos e sziklai vegetáció. Nagy a különbség a gerinc déli és északi oldala között. Vannak csupasz sziklák, melyeken az életet csak egy-egy zuzmőtelep képviseli. A hegy lábánál, ahol a növényzet zártabb és több a nedvesség, felbukkan az egyik legszebb boglárkaféle, a zergeboglár (Trollius europeus) melegsárga virága. A magasabb régióban nyár elején a havasszépe (Rhododendron kotschyi) virágai alkotnak zárt vörös mezőt. A fenyvesek tövében megtalálható az Európában már csak szórványosan élő tiszafa (Taxus baccata). ZALAN GYÖRGY A református templomokban az úrvacsoraosztás alkalmával az asztalra kerülnek a kenyérosztó tálak és tányérok, a bortartó kannák, a kely- hek és a poharak. Ezeket az edényeket, már a reformáció kezdetétől fogva hímzett térítőkkel, abroszokkal fedték le a szertartás előtt és után. A textíliákat vagy közvetlenül az edényekre terítik ma is, vagy az edények fölé helyezett, fából, vasból készült állványra. Úrvacsoraosztáskor a térítőkét felhajtják, a lelki- pásztor kenyeret és bort nyújt a gyülekezet tagjainak, majd a szertartás végén az edényeket ismét letakarják a térítőkkel. Egy-egy magyar református templomban 15—20 színes selyemmel, arany-ezüst szinú skó- fiummal hímzett terítő, abrosz található, amelyek közül olykor nyolctíz is felkerül az asztalra és az edényekre. A református templomok úrasztali térítőinek mintakincse, 8
