Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 2. szám
A XVIII, századi olasz és német fejedelemségek egymást túllicitálni akaró barokk-rokokó „ékszerdoboz"- színházai után a nagy operaházak építésének kora a XIX. század második fele. Ekkor már a polgárság akarja Európa-szerte bebizonyítani: elég művelt és gazdag ahhoz, hogy méltó környezetet nyújtson az opera élvezetéhez. Magyarországon 1837-től a Nemzeti Színházban játszottak rendszeresen operákat. Erkel Ferenc évtizedeken át nehéz körülmények között dolgozott, amíg megérhette, hogy az Operaház megnyitásán, 1884. szeptember 27-én karmesteri pálcája nyomán felcsendüljön saját műve. De nemcsak a nemzeti opera megteremtőjének volt szívügye az operaház építése. A kalandos életű Podmaniczky Frigyes báró a hetvenes évektől mindent megtett a terv megvalósításáért. Mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, javasolta, hogy a Hermina téri olcsó telken épüljön fel a zene palotája. Az ötlet eleinte nem tetszett senkinek, mert a tér a gyorsan épülő főváros egyik legrosszabb hírű környékén volt. A mocsaras területen békák kuruttyoltak versenyt a düledező kocsmákból és „zengerájokból" kiszűrődő muzsikával. Akkor még nyoma sem volt a Városligetig vezető széles sugárútnak. Az csak 1885-re, az országos kiállítás megnyitására készült el Drága telekről azonban nem volt értelme álmodozni, az 1873-as gazdasági válság Magyarországon is éreztette hatását. Maradt a Hermina tér. Felkérték Ybl Miklóst, hogy készítsen vázlatot az Operaház kiírandó pályázatára. A tekintélyes építész nevéhez már több szép épület (a mai Közgazdaságtudományi Egyetem, a Várbazár) tervezése fűződött. Az építő bizottság eleinte úgy gondolta, hogy Ybl csak a pályaművek elbírálásában vesz részt. A vázlat azonban olyan jól sikerült, hogy mindjárt meg akarták bízni a végleges tervek elkészítésével.Végül szőkébb pályázat mellett döntöttek. A pályázók között volt Steindl Imre és a híres bécsi színháztervező, Fellner Ferdinánd, aki később a pesti Népszínház (Nemzeti Színház), a Vígszínház és az Operettszínház terveit készítette. A kiírás szerint körülbelül kétezer személyes reneszánsz stílusú épületet kellett tervezni, mely a felszereléssel együtt kétmillió forintba kerülhetett. A bizottság Ybl Miklós pályázatát fogadta el. Az alaptervben még nem szerepelt az árkádos kocsifelhajtó, és az egész épület kevésbé volt kecses, mint a végső terv alapján megépített. Kilenc évig tartott a munka, amelyben a kor legkiválóbb festői, építészei és szobrászai vettek részt. Külső árkádok, oszlopok és szobordíszek teszik könnyeddé az épületet. A felső terasz tizenhat zeneszerzőszobrát, az emeleti múzsaszobrokat és a bejárat két oldalán Erkel Ferenc és Liszt Ferenc kőbe vésett alakját Stróbl Alajos, Donáth Gyula és Bres- tyánszky Béla faragta. Az előcsarnokban, a ión márványoszlopok
