Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 1. szám

dulóján. A csonkagúla alakú kő fő­lapján ércből készült cserkoszorú alatt ezt olvashatjuk: „A csornai csa­tában 1849-ik év június 13-dikán el­esett honvédek emlékére emelte Rábaköz.” 1867. augusztus másodi- kán délután három órakor, pontosan tizennyolc évvel az ütközet után, a főiskola és a nagytemplom közti parkban avatták föl a debreceni hon­védemléket. Az esztergomihoz ha­sonlóan kóoroszlánt ábrázol az or­szágzászlóval. Az emlék egyetlen föl­irata a dátum: „MDCCCXLIX. AUGUST. 2.” A Borsod megyei honvédegylet tag­jai 1867. szeptember 2-án leplezték le á zsolcai honvédemléket, az 1849. július 25-i csata színhelyén. A szik­latömbön álló gránitobeliszk cson­kagúla, tetején ágyúgolyóval. 1868. július 19-én avatták föl a váci emlék­művet, a Pestről Vácra vezető út mentén lévő, úgynevezett Hétkápol­nánál. Mesterséges dombon állt a gúla alakú öntöttvas szobor, környe­zetében a híres csaták több, akkor még megvolt emlékével. A korabeli leírás megemlíti azt a fát, amely mellől a vörös sipkás honvéd elta­lálta Götz tábornokot, és ír a me- mentóként meredő szent szobrok­ról, melyeket az ágyúgolyók tettek csonkává. Az emlékmű fölirata: „1849. April 10. Julius 15—17. / Ha zsarnok lába nyomja a hazát, / Ne csüggedj el — hisz ók csak nyug­szanak: / Széttörni békót, szolgalán­cokat — / Fölkelnek ók, hósfiak!” Az aradi várbörtönben megörült és meghalt Lenkey János honvédtábor­nok márványobeliszkjét 1868. szep­tember 7-én, születésnapján avatták föl Aradon. A korabeli tudósító sze­rint „a megyei és városi hatóságok, az aradi honvédegylet, dalárda, tűz­oltó-kar, testvér honvédegyletek, czéhek és beláthatatlan sokaságú minden rendű s rangú közönség volt jelen az ünnepélyen”. Ügy látszik, hogy húsz évvel az események után Lenkey tábornok mit sem vesztett népszerűségéből. Az évek múlásával azonban a sza­badságharcos emlékek egyre túnte- tőbb ápolása, idézése, így az emlék­művek állítása is a kiegyezést ellen­zők, a háttérbe szoruló „negyven- nyolcasok" dacos elégedetlenségé­nek kifejezőjévé vált. Nem a kegye­let, hanem a politikai kivagyiság jel­képe lett. Amikor a hetvenes évek végén fölkérték a politikai csatáro­zásokra már csak rezignált iróniával figyelő Arany Jánost, írna költe­ményt egy újabb honvédemlékmú homlokzatára, ő a következő „mon- daccsal" válaszolt: „Itt nyugosznak a honvédek: / Könnyű nekik, mert nem élnek!” OROSZ ISTVÁN A zsolcai honvédemlékmú A váci emlékmű Az esztergomi emlékmű o

Next

/
Thumbnails
Contents