Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 1. szám
közelében találkozott Moorcroft angol utazóval. Ez az ismeretség később döntő fordulatot hozott Körösi Csorna életében. Moorcroft ugyanis azt tanácsolta neki, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet, meg is ajándékozta egy kezdetleges tibeti szótárral, melyet Giorgi páter Rómában kapucinus szerzetesek által küldött anyagból állított össze. Rövid kasmíri tartózkodás után Moorcroft ajánlóleveleivel elindult Tibetbe. 1823 júniusától 1824 októberéig a zanglai buddhista kolostorban tanulmányozta a tibeti nyelvet egy tudós pap segítségével. Egy kilenc négyzetlábnyi szobában élték át a rendkívül hideg telet, s meleg bundába burkolódzva olvasták a régi tekercseket. Novemberben, batyujában hozva művének első háromszáz oldalát, brit területek felé igyekezett. A határállomáson, Szabáthu- ban több hónapot kellett vesztegelnie. Hosszú huzavona után a Calcuttái fókormányzóság értékesnek ítélte meg eddigi munkáját, és havi ötven rúpia támogatást nyújtott további munkájához. „Ha a Kormány megengedi, hogy a szabáthui parancsnok védelme alatt ismét a tibeti nyelvnek szenteljem magamat... akkor egy év folyamán befejezhetem azt a munkát, amelyet elkezdtem." (gy 1825 júniusában ismét útrakelt, s augusztusban megérkezett a phuk- tali kolostorba, régi mesteréhez, Szangje Putszong lámához. Néhány hónapos közös munka után azonban dolgavégezetlenül ismét vissza kellett térnie Indiába, mert tanítómestere cserbenhagyta, s így munkáját sem tudta befejezni. Hathónapi várakozás után Csorna megkapta az indiai kormány jóváhagyását, hogy visszatérhet Tibetbe, s rögtön el is indult Szimla irányába. A kanami kolostorba 1827 szeptemberében érkezett és három éven át élt itt szakadatlan tanulás közepette. Egyetlen európai látogatója, Dr. Gerard orvos-utazó így számolt be munkájáról: „A hideg itt nagyon kemény, és ő egész télen át írózsámolyánál ülve, tetőtől talpig gyapjúholmikba burkolódzva, reggeltől estig dolgozott pihenés és melegítő tűz nélkül; munkáját csak igénytelen étkezései szakítják meg, amelyek változatlanul mindig zsíros teából állanak." Ilyen körülmények között összegyűjtötte és betűrendbe szedte a tibeti nyelv negyvenezer szavát, áttanulmányozta az egész klasszikus irodalmat, a 104 fóliáns kötetből álló Kah-gyurt, és a még ennél is nagyobb terjedelmű enciklopédiát, a Sztan-gyurt. 1831-ben kéziratait cipelő kulik kíséretében érkezett meg Calcuttába, s az egész birtokában levő „kincset" a hatóságok rendelkezésére bocsátotta. Életének utolsó tizenegy évét hatalmas munkájának feldolgozásával töltötte. 1834 januárjában megjelent a Tibeti Szótár és a Tibeti Nyelvtan, mely új fejezetet nyitott az orientalisztikában. Az Ázsiai Társaság és a helyi főkormányzó is nagyra értékelte tevékenységét. Járadékát megduplázták s megválasztották a társaság tiszteletbeli tagjává. Messzi hazája sem feledkezett meg róla — bár támogatói már-már lemondtak a régen eltűnt tudósról — s az anyagi támogatás mellett a Magyar Tudós Társaság tagjává választották. Úgy tűnt, hogy a nagy utazó életműve kész, s csupán a roppant irodalmi és nyelvészeti anyag feldolgozása van hátra. Ekkor, 1835 novemberében Csorna levelet intézett a kormányhoz, s ebben a következőket írja: „Mivel azonban még nem értem el a célt, amely végett Keletre jöttem, kérem szíveskedjék megnyerni részemre a Kormány engedélyét, hogy még három évig Indiában maradhassak." Nem adta fel tehát eredeti célját, a nyelvészet és utazás révén a magyarok eredetének felkutatását. Egy év múlva elindult és egy kis észak- bengáliai városkában telepedett le. 1837 vége felé azonban ismét Calcuttába költözött, és az Ázsiai Társaság kis szobájában folytatta tanulmányait. Ötvennyolc éves, amikor életének nagy elhatározását, a tibeti utat megvalósítható közelségben látta. 1842 februárjában búcsúlevelet írt az Ázsiai Társaságnak. Minden pénzét és könyvét is erre az intézményre hagyta, amely oly jelentősen támogatta munkáját. Úton Darjeeling felé egy éjszakát a Terai-mocsarak között töltött, és gyalog folytatta a közel négyszáz kilométeres utat. Máricus 24-én már lázasan érkezett meg a Himalája déli lejtőjén elhelyezkedő városba. Háromhetes betegeskedés után április 11-én hajnalban meghalt. Hagyatéka iratokkal, jegyzetekkel és könyvekkel teli négy ládából, egy kék ruhából, néhány lepedőből és egy főzőedényből állt. Szellemi öröksége azonban ma is élő példa, a kitartás, a hazaszeretet és a szerénység példája. SZAKONYI PÉTER Teleki-téka, Marosvásárhely
