Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)

1984 / 4. szám

rajzait, aztán odahaza nyomban elkezdett rajzol­ni. Más rajzoló médiumoknál is megfigyelt, rövid ideig tartó kezdeti kísérletezés után „egy csoda­állat körvonalai voltak a papíron a legmerészebb vonásokkal, egy kacsatestú, emberfejú és csirke­lábú szörnyeteg”. Az a rajza, amit az Égi Vilá­gosság című lap reprodukciója nyomán isme­rünk, „tengeri növény-állatot ábrázol, amint a raj­ta mászkáló csigákról ítélni lehet, különböző szi­polyok (piócák) és csápok is láthatók rajta, s látni egypár csápon, melynek csőüregszerű fölszívója van, amint valami csigát vagy állatot megfogott és felszívni igyekszik”. A riporter végül is — ana­lóg jelenségként — a húsevő növényekre hivat­kozik, melyekhez hasonlóval az újpesti kör tag­jainak rajzain találkoztunk. Ugyancsak 1899-ben közölt az Égi Világosság médiumrajzokat Vay Ödön bárótól, aki a „Szel­lem, erő, anyag” című, német nyelven még 1875- ben megjelent népszerű spiritiszta mű szerzójé­Médiumrajz, 1909 nek, Wurmbrand Adeima grófnőnek volt a férje. Vay Ödön már a hatvanas években készített mé­diumrajzokat, a kilencvenes évek végén lerajzol­ta „Pál apostolt”, „Zrínyi Miklóst” s készített raj­zot „holdlakókról", és egy „Merkur-szellemfej- ról”. Közölt munkái nem különösebben sikerültek, rövid, szálkás és hullámos vonásokkal dolgozott Ez a fauve-szerú grafikai megoldás figyelhető meg viszont számos század elejei, hazai és nyu­gati művész munkáin, egyik absztrakt jellegű raj­za pedig ugyanarra a gömb alakú, bolyhos, szi- vacsszerú képződményre emlékeztet, amely Max Ernst nyomasztó, pusztulást sugalló képeinek visszatérő motívuma. 1899-ben még egy rajzoló médium valóban kü­lönleges fantáziára valló rajzairól számolt be az Égi Világosság, Franyeczky János 40 éves mis­kolci MAV-tisztviselő munkáiról, aki, elmondása szerint, egyes képei létrejöttét egy XIV. század­beli lengyel festő, más képeit egy, szintén az 1300-as években élt cseh rajzoló irányításának köszönhette. (1902-ben egy szentesi képzetlen asszony, aki a szegedi kultúrpalotában akarta be­mutatni nagyméretű rajzait, „Rafael angyalra" hivatkozott.) Franyeczky képeiről a divatos élet­kép- és freskófestő, Roskovics Ignác úgy nyilat­kozott, hogy azok „teljesen idegenszerúleg, kép­talányokként hatnak”. Jobban megnyerték viszont a szalonfestő Margittay Tihamér tetszését: „Meg­jelenésük bizarr, de igen érdekes, rendszerte­lenségükben is van rendszer, logika, sajátos ve- gyüléke ez a naivnak és a raffinált rutinnak." Tájképét a kommentátor geológiai formációk áb­rázolásaként értelmezte, olyan hegy képeként, amelyről „le van hántva a bőr s amely hegynek mezítelen izmait kipreparálva látjuk magunk előtt”, vagyis Franyeczky — ez derül ki a lírai hangú leírásból — mintha a természetnek a köz­vetlen érzékelés számára hozzáférhetetlen réte­geit tárta volna fel rajzi úton. Ne feledjük, hogy 1899-et írunk, az absztrakciónak és a szürrealiz­musnak még se híre, se hamva. Készített Fra­nyeczky különleges portrékat is, ceruzával, tollal és tussal dolgozott, alulról fölfelé, nem tudván előre, hogy mivé s hogyan alakul a kép menet közben. Az Anonymus aláírású rajz az értelmező szerint — akit akár meg is mosolyoghatunk — középkori magyar harcost ábrázol, „az alak állát és nyakát két bőrdarab fedi, amely — úgy lát­szik — nyakvédóként szolgál, a sisakról homlo­kán lenyúló bórdarabnak talán ugyanilyen szere­pe lehet”. Erőteljesebb, kimunkáltabb a két má­sik képmás, a „Kassurus csillaglakó” és az „Em­ber a Sinusból”, az utóbbin 15 órát dolgozott, tollal és tussal. Tekinthetjük-e a médiumrajzokat végül is a nem­zetközi és a hazai absztrakció és szürrealizmus, netán a fantasztikus festészet megérzéseinek, előrejelzéseinek, forrásainak, még ha azok kép­viselőinek nem is volt tudomásuk róluk? A for­mai jegyek alapján, amelyek részben megegyez­nek Bretonnak a francia médiumrajzokról adott jellemzéseivel, mindenképpen azok előképei, be- idegzett ismereteinknek bármennyire ellentmon­dani látszik is a megállapítás. Egy-egy kezdemé­nyező erejű absztrakt és szürrealista művész elméletileg vagy gyakorlatilag kapcsolatban is állt azokkal a szellemi irányzatokkal, tanításokkal, amelyeknek a spiritizmus és a médiumrajzok csupán egyik megnyilatkozása volt. fgy például század eleji művészeink közül a naiv festőként és iparművészként ismert Mokry-Mészáros De­zső, aki 1910-ben a Múvészházban mutatta be az „Élet idegen planétákon" című sorozatát, azok­ban az években — mint mondta és írta magáról — többek közt a reinkarnáció gondolatát hirdető teozófiávai foglalkozott. A tant részben a Nagy­bányán, Hollósy Simon mellett tanult festő, Rózsaffy Dezső közvetítette számára, aki 1910 táján a Teozófia című lap-szerkesztője és a Szép­művészeti Múzeum igazgatóőre volt. (Az 1910-es Mokry-Mészáros kiállításon szerepelt egyik képet a hasonló eszmekörben mozgó, népszerű francia csillagász, Camille Flammarion részére vásárol­ták meg.) A teozófiai tanoknak volt a híve a tízes években az absztrakció egyik mestere, Kandinszkij is, hatása hazai művészeink közül Mattis-Teutsch János munkáin szembetűnő. MEZEI OTTÓ Franyeczky János: Kassurus csillaglakó, 1899 Ilona médium: Tengeri növény-állat, 1899 36

Next

/
Thumbnails
Contents