Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
más tudományág ismereteinek együtteséből még nem születik mesterhegedú. Ehhez még valami többlet is szükséges, amit azonban szinte lehetetlen megfogalmazni. Ezt bizonyítja az is, hogy a modern fizikai módszerekkel vizsgált mesterhegedűk sem árulnak el mindent. A mesterhegedűk hangspektrumát vizsgálva az első bizonyos tény az, hogy ezek hangja lényegesen gazdagabb (az alaphanghoz képest) erős felhangokban, mint más hegedűké. Ezt a tulajdonságukat kb. 4000/s rezgésszámig lehetett észlelni. Az ennél nagyobb rezgésszámú felhangok viszont szokatlanul gyengének bizonyultak más hegedűkéhez képest. A hangszerek jellemzésére szokás megadni azok dinamikáját. A dinamika szó sokszor hibásan használt kifejezés. Pontos fizikai tartalma a következő: egy hangot lejátszunk a leggyengébben és a lehető legerősebben. Mindkét esetben mérjük a hang erősségét. A két esetben Gamba és zsebhegedúk mért hangerősség hányadosa adja a vizsgált hang dinamikáját. A mesterhegedúk és a gyári hangszerek dinamikai szempontból történő összehasonlítása azt mutatja, hogy a mesterhegedúk dinamikája igen nagy és egyenletes. Tehát minden megszólaltatható hangjukra nézve közel azonos a fenti arány. A gyári hegedűk dinamikája egyes hangok esetében messze meghaladja a mesterhegedűkét, más hangoknál viszont az alatt marad. Tehát a dinamika kiegyenlítetlen. A hangszín, a dinamikai tulajdonságok és más sajátosságok alapján elméleti számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy (figyelembe véve a hegedűtest alakját is) milyen legyen az ideális falvastagság. A mesterhegedűk megmért falvas- tagsága tökéletesen egyezik ezzel az elméletileg kapott adattal. Kevésbé bizonyosak a támpontok a fa rostozatára és a rostok szálfekvésére. De annyit általában meg lehet állapítani, hogy a mesterhegedűk a szokásosnál dúsabb rostozatú, legtöbbször vörösfenyófából készültek. Ma már az is bebizonyosodott, hogy a lakk összetétele, a lakkozás módja és még számos jelentéktelennek tűnő momentum közrejátszott abban, hogy egy- egy darab mesterhegedűvé vált. A tudatos szerkesztési, anyagkiválasztási és előkészítési munkák mellett sok olyan fortélya is volt a mesterhegedű készítésének, amelyre azt mondhatjuk, hogy „csak” empíria és „fogás". De ezek nem voltak esetlegesek, hiszen az Amati-műhelyből másfél évszázadon át kikerült darabok mind mesterművek voltak. Az egy mester keze alól kikerült hangszerek mindegyike viszont számos apró dologban különbözik egymástól. így az Amati-műhelyből kikerült mintegy 1100 hegedűnek saját története van. Ezek a történetek sokszor nagynevű előadóművészek életének, sorsának, zenei pályafutásának történetével is ötvöződnek. Ruggiero Ricci ismert hegedűművész, aki a Guar- neri hegedűsök táborához tartozik, de kiváló ismerője a Stradivariknak is, így jellemezte az Amati-mühely remekműveit: „A jó hegedű, akár a jó bor, nem romlik az idő múlásával, csak javul. És minden hegedűnek, akárcsak a bornak, megvan a maga saját, semmi máshoz nem hasonlítható jellegzetessége”. Nem elsőként, de ö hívta fel a figyelmet arra is, hogy a mesterhegedűk egyik fontos jellemzője megszólaltatható- ságuk könnyedsége. Mindezek ellenére Európa számos népe, köztük a franciák, sokáig nem fogadták el a hegedűt zenei együtteseik egyenrangú tagjaként. Egy 1705- ben kelt írásban még ezt olvashatjuk: „Mindenki egyetért abban, hogy a hegedű nem tartozik a nemes hangszerek közé". A szalonzenélés franciaországi hagyományai ugyanis olyan vonósokat kívántak, amelyek kis termekben, kisebb hangerővel finom és árnyalt érzelmek kifejezésére képesek. E követelménynek a hegedűt megelőző violák feleltek meg. A hegedúcsalád két másik tagjának, a brácsának és a csellónak hasonlóan meg kellett küzdenie az elismerésért. A modern zenekari együttesekben az egyetlen olyan vonós- hangszer a nagybőgő, amely a viola da gambák- tól származik. A húros hangszerek szerkesztésénél fontos követelmény, hogy a hangdoboz méreteit és arányait a húrok hangolásához kell igazítani. Ha az illesztést rosszul végzik el, nem a kívánt hangokat rezonáltatják, a hangszer hangja sínyli meg. Ez történt kezdetben a brácsa esetében, amelynek hangtestét kisebbre méretezték a szükségesnél. A nagybőgőnél az eredeti hangolás szerinti hangtest mérete olyan nagy volt, hogy nemcsak a hangszer mozgatását, de a játékot is megnehezítette. KARÁCSONYI REZSŐ niua 30
