Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
tartottak. Itt harcias bennszülöttek laktak, ezért Tasman 1642-ben nem is tudott partraszállni. Embereit lemészárolták az őslakók. Cook legénysége is érzékeny veszteségeket szenvedett, mikor a szárazföld belseje felé indult, így csak a sziget partjait hajózta körül. így fedezte fel, hogy Új-Zéland nem egy, hanem két szigetből áll. Közel 2400 mérföldet hajózva, részletes térképeket készített a szigetről és az újonnan felfedezett öblöket, szorosokat társairól nevezte el. Két út kínálkozott hazafelé, az egyik a már ismert Horn-fok megkerülésével, a másik a Hátsó-Indiai szigetvilág érintésével. Cook ez utóbbit választotta. Ba- táviát és a Jóreménység-fokot érintve 1771 júniusában ért vissza hazájába. ű volt az első hajós, aki a földet nyugat—kelet irányban körülhajózta. Útjukat ó maga így összegezte 1771. június 12-én kelt hajónaplójában: „felfedeztünk számos szigetet, amelyet európai hajó meg sem közelített soha; hitelt érdemlő módon megállapítottuk, hogy ÚjZéland két szigetből áll, megtaláltuk és bejártuk a két sziget között átvezető szorost; az északi szigetet körülhajózva pontos térképet készítettünk annak partvidékéről, majd Új-Hollandia (Ausztrália) eddig ismeretlen partvidékét teljes hosszában felkutattuk." Egy év múlva már új, déltengeri expedíció vezetésével bízta meg az Admiralitás. A cél az ismeretlen déli kontinens felfedezése volt. Cook két volt szénszállító hajót választott ki, Resolution és Adventure (Elszántság és Kaland) névre keresztelte ókét. Legénységét főként első expedíciójának tagjaiból válogatta. A hajók felszerelését több újdonságnak számító tárggyal egészítette ki. A Parlament négyezer fontot szavazott meg a tudományos kísérletek költségeire, így a hajón ismét jeles tudósok is utazhattak: William Bayley csillagász és John Foster természettudós. 1772. június 22-ére minden készen állt, és a két hajó elindult az Atlanti-óceánon Afrika legdélibb partja felé. A Jóreménység- foknál megtudták, hogy nem sokkal előttük egy francia hajó ugyanezzel a céllal indult dói felé. Hosszú és viszontagságos út vette kezdetét. Hol jéghegyekkel, hol pedig a trópusi klímával kellett megküzdeniük. Bár 1773. január 17-én elsőnek lépték át a sarkkör határait, a zord idő visszafordulásra kényszerítette őket. A jól ismert Új-Zéland felé tartottak, mert a másik hajó, melyet Für- neaux kapitány irányított, eltűnt a vezérhajó mellől. Tahiti és a Polinéziai szigetvilág következett, majd a megkerült Adventure-rel ismét Dél-Amerika felé tartottak. Az Admiralitás parancsát teljesítették és három éves távoliét után végre kikötöttek Plymouth kikötőjében. Cook megbecsült tudós lett: a Royal Society tagjai sorába választotta. Tanulmányáért, melyet a hosz- szú tengeri út élelmezési és egészségügyi tapasztalatairól írt, Anglia akkor legrangosabb kitüntetését kapta, melyet Sir Godfrey Copley alapított kiemelkedő kutatók jutalmazására. A világtengerek úttörői mindezidáig hiába keresték a legendás Észak-nyugati átjárót, mely tengeri úton köti össze a két óceánt. Ez a régi álom volt Cook utolsó útjának célja. 1776 júliusában ismét két hajó: a Resolution és a Discovery (Felfedezés) indult el először dél felé, majd Észak-Amerika nyugati partvidéke mellett hajózott fel egészen Alaszkáig. Cook azt tervezte, hogy a Bering-szoroson halad át az Atlanti-óceán felé, de végeláthatatlan jégmezők állták útját. Visszafordult és az általa elnevezett Sandwich- szigetek felé tartott, amikor a Resolution korallzátonyra futott és kis híján elsüllyedt. Csak úgy tudtak megmenekülni, hogy minden nehéz holmit, így az ágyúkat és az élelmiszerkészlet jelentős részét is a tengerbe vetették. A súlyosan sérült Sydney Parkinson rajzai hajó megjavítására a Hawaii szigeteken kötöttek ki 1779 februárjában. A bennszülöttek lappangó ellenséges magatartása nyílt harcba csapott át, és sok társával együtt Cook kapitány is a szigeten lelte halálát. Nagyszerű térképész, bátor felfedező és emberséges katona volt, emlékét márványtábla őrzi halálának helyén, a déltengeri sziget partján. SZAKONYI PÉTER 23
