Múzsák - Múzeumi Magazin 1984 (Budapest, 1984)
1984 / 4. szám
Salamon király ábrázolása, 1819—20 (Mordechaj Nyitra) Ezek azok a törvények és igaz szabályok, melyeket a kezdetektől fogva elrendeltek a bölcsek, és a mesterek. Azért, hogy érvényesek legyenek ránk, utódaink és az egymást követő nemzedékek Té- szére. És mindenki az ő helyén szeretettel ítéltessék meg, örök emlékül. Térjenek vissza a kitaszítottak, vígasztaltassék meg Cion és Jeruzsálem. Élesszen fel (Isten) bennünket a halottak feltámadása által. Eltörli az Űr az Örökkévaló a könnyet minden arcról. (Jes. 25.8.) Még a közeljövőben, a mi napjainkban. Ámen.” Az apró betűkből összeálló domináns elem alatt a zsidó halotti szertartás visszatérő, quadrát betűs imájának sorai. „Irgalmas Isten, ki a magasságok lakója vagy, engedd, hogy nyugalmat találjon, dicsőséged oltalmazó szárnyai alatt — az Éden kertben, ahol szentéletűek időznek és örök fényben tündökölnek — a mi Chevra Kadisánk elhunyt tagjai. Ö Irgalom Atyja, rejtsed el őket örökre hívő szárnyaid alá. S pihenjenek békében nyugvóhelyükön. Ámen.” Az archaikus stílusban fogalmazott szöveget az 1830-as években írták. A készítés időpontjának meghatározása egyelőre megoldhatatlannak tűnik, mert itt a szöveg az idők viszontagságai következtében — elkopott. De megállapítható a jegyző neve: Jiszáchár Beer. Ö volt a gyülekezet kántora. Minusculusos (apró betűs) szövegből tevődik össze a két oszlop lábazata is, melyben négyzetek fogják körül a rozettamotívumot. A rozetta szirmaiba beleépített mondatok az elmúlás tényére és a feltámadás képzetére utalnak. A jobb oldali négyzet, s benne a virágmotívum két és félezer esztendős szöveget ötvöz magába. Kultúr- és művészettörténeti szempontból igen jelentős a minusculusos forma alkalmazása. Az írás e típusáról így ír könyvében e szakterület ismerője, Munkácsi Ernő: „A nem illusztrált, csak díszített kódexeknek sajátságos formája a masszórával díszített példányok. Masszórának a bibliai szöveghez fűződő és annak kiejtését pontosan megállapító magyarázatot nevezik. Szokásos volt, hogy míg magát a bibliai szöveget nagyobb betűkkel írták, a hozzáfűzött magyarázathoz kisebb betűket használtak. A zsidó kéziratíró: a szófér a masszóra szövegét használta fel arra, hogy élénkítse a pergamenlapok egyhangúságát, és így lett a szabad szemmel alig látható parányi betűiből díszítőelem.” A Tórához és a Szentírás többi részéhez fűződő legkorábbi ilyen kisbetűs magyarázatok már a IX. században megjelentek, majd végighúzódtak a későbbi korokon, szinte napjainkig. Az egykori Esterházy uradalom területén élő zsidóknak hét közössége volt, amelyek döntő hatást gyakoroltak a magyarországi zsidó gyülekezetekre. Belső autonómiájukból, gazdasági függetlenségükből, kiváltságos helyzetükből adódtak lehetőségeik. Kereskedelmi útvonalakat építettek ki és gazdasági fellendülést idéztek elő. Helyi tudományos — itt elsősorban a vallástudományra gondolunk — és karitatív tevékenységükön túlmenően azokra a közösségekre, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban voltak, kulturális hatást is gyakoroltak. Ennek eklatáns példája a Németkeresztúrtól nem nagy távolságra lévő Nagykanizsa példája. Nagykanizsán a helyi Chevra Kadisa megalapítása a XVII. század közepére tehető, szent egyleti könyvük írása 1792- re. E kéziratos könyv donátora bizonyos Lakenbach volt, ő viselte a nagykanizsai Chevra Kadisa könyv megírásának és illusztrálásának költségeit. A Zala Közlöny 1933. október 31-i számában egyik ükunokája, dr. Villányi Henrik adatai alapján cikk jelent meg róla: „a Kanizsai izr. Hitközség elnöke, ’Judenrichter in Kanizsa’ volt. ö kötötte azt a szerződést, amely szerint a nagykanizsai izr. Hitközség megveszi a jelenlegi temetőtelket a Batthyány-háztól. A Hitközség egy csász. kir. aranypénzt fizetett, mint cenzust a telekért. Laken- bach utóbb Bécsbe költözött, hol mint a napóleoni háború koalíciós hadainak szállítója óriási vagyont gyűjtött.” A Sevá Köhilot, azaz a Hétközség egyike az egykori La- kompak volt, amelyet németül Lakenbachnak neveztek. Szoros összefüggés tételezhető fel a Lakenbach helységnév és a nagy- kanizsai kódex adományozójának neve között. Ugyanakkor a nagy- kanizsai könyvben is felfedezhető olyan jellegű minusculusos motívum, melyhez hasonlót a németkeresztúri dokumentum is tartalmaz. A nyugat-magyarországi munkában is körformában megrajzolt, kis betűkből felépített kabbalisztikus képeket láthatunk. A két oszlop ábrázolása is előfordul, először barokkos csavart formában a címlapon, s később mi- nusculusosból felépítetten a könyv belső részében. A Sevá Köhilot másik közösségéből, Kaboldról származott a nagykanizsai kódex illusztrátora: Jicchák Eisik is. A nagykanizsai könyv adományozójának és díszítőművészének személye, a két könyv közötti stilá- ris és tartalmi azonosságok arra engednek következtetni, hogy a Hétközség gyülekezetének az ország többi korabeli hitközségeire formáló erejű hatása volt. SCHÖNER ALFRÉD 21
