Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
A kultúrtörténet szó szoros értelmében vett kezdeteire sohasem fog fény derülni. így azt sem tudjuk meg soha, hogyan lett zenei élmény az emberi hangból és a természet hangjaiból. Arra is örök homály borul, hogy az ember milyen módon hozott létre először olyan „mesterséges” hangokat, amelyek a zene kezdeteinek tekinthetők, olyan eszközökkel, melyek az első hangszereknek volnának tekinthetők. A hangok keletkezésével, terjedésével, legalábbis ennek elméleti alapelveivel alig egy-kétszáz éve ismerkedünk. A hangok érzékelése, az ezzel kapcsolatos fiziológiai és pszichikai folyamatok kutatása még fiatalabb tudomány. A hangszerek kialakulása, kialakítása tehát empirikus úton történt a kezdetektől egészen a megejtően szép hangú, monumentális orgonákig. Am ezek az empirikus úton született hangszerek csodálatos zenei kultúra eszközeivé váltak. Az Piero della Francesca: Jézus születése egzakt elméleti tudás birtokában pedig izgalmas és elgondolkodtató visszanézni a kezdetekre. Léteznek olyan testek, anyagok, amelyek részei között rugalmas kapcsolat van. Ha például a kifeszített kötél vagy a víztükör egy pontján zavart keltünk, ez szétterjed a közegben. Ha a kifeszített kötél egy pontját kimozdítjuk nyugalmi helyzetéből, akkor rövid idő múlva más pontjai is mozogni kezdenek. A mozgásállapot-változás szétterjed a közegben. Ha a zavarkeltés periodikus, tehát a megzavart pont úgynevezett rezgőmozgásba kezd, a közeg többi eleme is ilyen mozgást végez. E mozgásforma szétterjedését nevezzük hullámnak. A hullámban nem a közeg mozdul el, hanem a közeg elemeinek mozgásállapot-válto- zása. Hétköznapi megfigyeléseink sokszor látszólag ellentmondanak e megállapításnak. A hullámzó vizet nézve úgy vélhetjük, a víz változtat helyet, pedig a víz részecskéi mozognak le s föl. 35
