Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
• • A timpanon, e háromszögletű formáció kétezer éven át töltött be fontos feladatot az építőművészetben. Az ókori görögség emelte először templomai ormára, de a későbbiekben is „isteni" rangot és tekintélyt adott az épületek homlokzatának. Felfelé irányította a tekintetet, rangot adott térnek, utcának. Leegyszerűsödve, az ősi sátortetőhöz visszaformálódva még a magyar Alföld paraszti építészetében is fellelhető. A házak, melyeken láthatjuk őket, fokozatosan a lebontás, az átépítés sorsára jutnak. így előfordulhat, hogy mielőtt még észrevennénk az egykori timpanonok e halvány, de a maguk puritánságában is megkapó visszfényeit, már meg is semmisítettük őket sietős környezetváltoztatásunkban. Magasabb művészi értéket alig-alig őriznek, ám ha jobban figyeljük őket, láthatjuk, hogy tömegességükön és úgymond „jelentéktelenségükön" is átsüt egyfajta modern vizuális erő, múltbeli hagyomány és konceptuális összefüggéseket mutató formálás. A nyomtatás és a fotográfia segítségével felfedezéssé is avathatjuk ezeket a századelő kubizmu- sával és Duchamp készen-vett művészetével egy- időben épített alföldi fal és fa objekteket. Egyben „kortársaivá" és a jelenből visszavetíthető hagyományává napjaink úgynevezett szegényművészetének, az arte povera irányzatának. Az Alföld e poszt-modern építészeti formációi nemcsak múltbeli értékek, de egy új művészet ösztönzői is lehetnének. Ugyanakkor az egyszerű ember kiváló esztétikai érzékenységéről, a múlthoz való kötődésről és a korral ösztönösen azonosulni tudó képességeiről tanúskodnak. E munkák egyben azt a gondolatot is felébresztik, hogy alkotóik a századelő eddig nem méltatott, de művészi rangú képviselői. y ATTALAI GABOR
