Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
Mestrovic Madonna gyermekkel Emlékezés ,,A művész már hivatásánál fogva idegen a többiek között, akár száműzetésben, akár szülőföldjén él, a sorsát el kell fogadnia ... Az sem fontos, hogy a sors életem széttört darabjait idegen országokon át mily messzire vezette, gyökereim azokból a kicsiny, terméketlen rögökből táplálkoznak, amelyekből előcsíráztak . .." Ezekkel a szavakkal jellemezte Ivan Meítrovic pályáját és művészetének forrásait hetvenedik születésnapján. Életműve egy őstehetség gigászi mérkőzése az anyaggal. MeKtrovic szegény, elmaradott vidéken, a horvátországi Vrpoljéban született 1883-ban. A tehetséges pásztorfiút először egy, a Split környéki templomoknak dolgozó mester tanította. Innen került a bécsi akadémiára, ahol Bitterlichnél és Hellmernél szobrászati, Otto Wagnernél, a bécsi szecesszió egyik legjelentősebb mesterénél építészeti tanulmányokat folytatott. Bécsi éveiben készült műveire a szimbolizmus és a szecesszió nyomta rá bélyegét. De szobrászmintaképe, Rodin festői mintázásának hatása is érezhető egyik legkiemelkedőbb korai alkotásán: Az élet forrásánál (1905) című, Zágráb egyik terén álló bronzkútján. Az élet titkát kereső, különböző életkorokat szimbolizáló figurák kétségbeesett kavargása már Mestrovic drámai feszültséget teremtő, egyéni formálásának kibontakozását mutatja. Bécsben számos portrét készített, közülük kiemelkedik Lev Tolsztojé (1902), akinek a szláv egységet hirdető gondolatai erősen hatottak az Osztrák—Magyar Monarchia nemzeti indulatoktól fűtött légkörében. Mestrovic a délszláv egység egyik legharcosabb képviselője volt. Ennek szellemében tagadta meg, hogy az 1911-es római nemzetközi kiállításon akár az osztrák, akár a magyar kiállítási pavilonban szerepeljen. Végül a szerbekkel együtt állítottak ki a horvát művészek, élükön Meltrovic-csal, akinek művei jelentős sikert arattak. Nemzeteszménye témaválasztásait is meghatározta. 1907-től tíz éven át dolgozott a Kosovo-cikluson, mely egy el nem készült nemzeti pantheon része lett volna, s Markó királynak, Milos Oblicnak állított emléket. Számos témáját, így A kosovói lány klasszikus reliefeket idéző, sebesülteket ápoló alakját a népköltészet, a Kosovói hősi énekek inspirálták. Ezt a tervét később több építészeti és szobrászati együttes követi, melyekben a szecesszió összművészet-gondolata is tovább élt. Az első világháború alatt Genfben, Londonban és Cannes-ban tartózkodott. Ekkor kezdte meg Jézus életéről készült sorozatát, a szenvedés és a fájdalom különböző stációinak feldolgozását. 1914-ben készült Pietájának Krisztusa saját, Máriája pedig anyja vonásait hordozza. Számos Madonna gyermekkel-kompozíciót készített, 1917-es faszobrán az ikonok zárt, szigorú szabályokhoz kötött felépítésének és finom líraiságának hatása is felfedezhető. 1919-ben Zágrábban telepedett le, s az akadémia tanára lett. Hazatérése után bontakozott ki egyik legharmonikusabb korszaka, melynek jellegzetes alkotásai a zenélő vagy zeneszerszámmal ábrázolt női figurák (Leány hegedűvel 1918, Asszony lanttal 1929). A húszas évek elején rá is hatott a nyugat-európai művészetet újra megérintő klasszicizóló hullám, részben feloldva a korábbi művek erős, túlfeszített gesztusait, fájdalmas vonásait. E korszakának műveit Maillol és Bourdelle munkáival hozzák kapcsolatba. Legnagyobb sikert aratott kompozíciói közé tartozik a Psyché (1927), mely visszafojtott energiát és fájdalmat sugallva utal vissza a forrásra, a görög szobrászat klasszikus korszakára. Jellegzetes, befelé forduló, magányos harcot vívó alakjai (Emlékezés 1908) mellett a Kontempláció (1923) egyiptomi írnok-szobrokat idéző, egyszerű tömb alakba fogott nőfigurája végtelen nyugalmat áraszt. A szüntelenül megújuló Michelangelo- hatást példázza többek közt Az álom (1922) című szobra, de Mózese sem képzelhető el a nagy előd ismerete nélkül. Meítrovic számtalan hatást magába olvasztó, az expresszionizmushoz közel álló monumentális stílusa a nemzeti példaképeknek emléket állító szobraiban teljesedett ki, így a Split felkérésére készített Marko Marulic (1924) és Grgur Ninski és a zágrábi Strossmayer szobrában. Jellegzetes alkotása a Horvát történelem (1932) szigorú geometrikus alapformába fogott, mégis roppant energiákat érzékeltető, az egyéni típust általánossá emelő szobra. Expresszioniz- musa Ernst Barlachéval rokon, de annak lágyabb, „mediterrán" párja (Leány gitárral 1927, Gyermekét felajánló anya 1927, Lukács evangélista 1929). 3(1
