Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
ékes megye középkori múltjának kutatása vezetett el a Vésztő melletti Mágori-dombhoz. A holt Sebes-Körös bal partján, a folyó lefűződött kanyarulata által körülölelt folyóháton kilenc méternyire magasodik az egykori Körös-meder ártere fölé. A dombon 1968-ban megkezdett és 1978-ban befejezett régészeti ásatás eredményeként ismertté vált Békés megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csolt-nemzetségnek a monostora. Az első Írásos adat 1222-ben említi Csolt-monostort. A Csolt- nemzetség tagjaira vonatkozóan a megye területén élt családtagok közül csak 1221-ben tűnt fel az egyik: „Solt filium Solt", Csőit fia Csőit. Majd egy 1295. évi oklevélben szerepeltek újra a Csoltok; Murony határjárói között voltak Vata fiai, Csőit és Imre. A sok értékes adatot tartalmazó pápai tizedlajstrom az 1332-1337 közötti évekből nemcsak a megye egyházas helyeiről, hanem a pap által fizetett tized összegéről is tudósít: „Tola apát faluja (Csolt)-beli János pap 15 garast fizet”. A XIV. században a Csoltoktól leszármazott Ab- rahámfiak szerepeltek az okiratokban, mint birtokosok. 1383-ban az Abrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon: Fás, Mágor, végül pedig Vésztő birtokon. A Körös folyón levő két malomról oly módon készítettek felosztást egymás közt, hogy a Csőit (Cholta) birtokon a monostor oldalán fekvő malom Miklósé lett. Ekkor említik utoljára a monostort, mely ismeretlen okok miatt megszűnt, és területileg a szomszédos Mágor faluhoz csatolták (innen a domb neve). Mágornak nem volt temploma, ezért a falu a hajdani monostor templomát használta plébániaként a későbbi időkben. 1654-ben Mágorról, mint pusztáról tesznek említést, többé nem is éledt újjá a település. 1733-ban, a török kivonulása után összeírták Békés megye elpusztult templomos helyeit; ekkor jegyezték fel Mágori-dombról: „Itt még ma is mutatkozik két torony és sokan mondják, hogy itt szerzetesi kolostor is volt”. Az elhagyott templom tornyai 1786- ban dőltek le. Békés megyének ez a része 1798ban a Wenckheim család birtokába került; a romos épületek végleges pusztulását a család 1810- 12 között végzett pinceépittetése okozta. A pince területére eső falakat teljesen kiszedték, a többit az alapozásig lebontották, majd a megmaradt romokat termőfölddel terítették le. A monostor feltárásakor több építési periódusú fal, illetve alapfal maradványai váltak ismertté. Az első templomot a XI. század első felében építették a Mágori-dombon. E legkorábbi templomból csak a falakat díszítő freskók maradványait találtuk meg, a XI. század második felében épített kis román kori templom szentélyfalának alapozásában elhelyezett köveken. A későbbi kolostor- udvar területén feltárt körtemplom (téglalap alakú előcsarnokkal) lehetett az első templom. A freskómaradványok bizánci jellegűek, és a XI. század első felére keltezhetők. Az 1100-as évek elején még működő román kori templom keleti vége mellett két helyiségből álló épület is volt. A kialakult épületegyüttest kerítéssel vették körül, annak ellenére, hogy a vidék legmagasabb dombján épült. A XII. század első harmadában a templomot átépítették háromhajós, jellegzetes kolostortemplommá. A domb déli lejtője felé a szögletes U alakú kolostorépületeket is ekkor építették. Az épületek által körülzárt négyzetes udvar észak- nyugati szögletében megásták a kolostor kútját. Az épületeken kívül, már az erősen lejtő déli oldalon, megtaláltuk a kétosztatú, téglából épített, feltehetően kenyérsütő kemencét is. A kolostorépületek déli szárnyának építésekor lebontották a korábbi keritést, melynek feltöltött árkában számtalan rangos köfaragvány töredéke volt: vörösmárvány oszlopocskák és oszlopdarabok, hatalmas oszlopfők akantuszos mintázatú darabjai. A kolostorban ekkor élt szerzetesekről nem tudjuk, milyen rendbe tartoztak. A monostor ettől az időtől kezdve a környező kis falvak egyházi központja volt. Az utolsó nagy átépítés a XII. század végén történt, de még mindig román stílusban. Teljesen új templomot építettek, ami háromhajós, tágas, pilléres bazilika, szentélyrekesztő fallal s az ehhez kapcsolódó népoltárral. A bazilika föhajóját a mellékhajóktól elválasztó pillérsorokból több lábazat megmaradt. A nyugati végén volt a két vaskos torony (ezeket látták még 1733-ban), a főszentély keleti vége félkörives, mig a két mellékszentély egyenes fallal záródik. Ebben az állapotban maradt fenn az utókorra a XIX. század elejéig. A bazilika védőszentjét az 1357. évi birtokfelosztási egyezségből ismerjük, | mely szerint Mindenszentek tiszteletére szentelték fel. A XII. század végétől a XIV. század végéig működő monostorban feltehetően bencés szerzetesek éltek. A keresztény vallás szellemében eltemetett középkori ember mellé már nem tettek halotti útravalót, ezért a falak mellett, a sírkertben feltárt sírokban csak néhány pénz, egy-egy ezüst vagy bronz fülbevaló, illetve gyűrű volt. A monostor épületeit mindig a korra jellemző faragott kő- díszitményekkel tagolták; a sokszori átépités és a későbbi korokban történt rombolás miatt ezeket a falba építve, építőanyagként vagy a törmelékben találtuk meg. A korai építkezés díszei voltak az úgynevezett akantuszleveles oszlopfők, párkány- és ivtöredé- kek. Néhány igen jellegzetes darab képviseli a hazánkban dolgozó bizánci vagy bizánci iskolá- zottságú mesterek munkáját, illetve hatását. Az egyik legértékesebb és legszebb darab a fonatos palmettával és turbános férfiarccal díszített párkánytöredék, mely a XII. század végén épített bazilikában volt elhelyezve. A kolostor feltárásakor több ajtókeret faragott részlete, fehér és vörösmárvány oszlopfő, oszlop, valamint kocka alakú és sarokleveles lábazat került elő. A kerengő nyugati részéről két szürkésfehér márványból faragott oszlopfő származik, melyek díszítésük miatt igen jelentősek; mindegyiken három oldal díszített: egy-egy kutya alakja van az egyiken, s rozetták a másikon. A megismert több mint kétszáz farag- ványon keresztül képet lehet alkotni a Csolt-nem- zetség monostorának diszitésbeli gazdagságáról. A feltárt monostor jelentősége a munkálatok előrehaladtával egyre emelkedett, fokozatosan vált ismertté alaprajzi elrendezése; építésének kezdetét vissza kell keltezni majd két évszázaddal az első írásos feljegyzés évszámától. Az is bizonyossá vált, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott monumentális épületegyüttes állt a dombon, melyhez hasonlóak az ország más részein csak a királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában voltak. Művészettörténeti jelentősége az adott korszakban a legnagyobb az Alföldön. A helyszínen levő Wenckheim pincében állandó kiállítás mutatja be a monostor történetét; az épületeket pedig a műemlékileg konzervált romkertben lehet megtekinteni. JUHASZ IRÉN Kutyát ábrázoló oszlopfő 8
