Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 2. szám

meg. Sokat adott a küllemére is, mindig elegánsan, választékoson öltözködött. Mindezek némileg ellentmondanak a kivételes adottság szokásos társadalmi megítélésének, amely általában csenevésznek, csúnyának képzeli a szellemiekben bő- velkedőket. Pedig - mai tudásunk szerint — a fizikai és szellemi adottságok között semmiféle genetikai összefüggés nincs, így a kivételes adottságúak is lehetnek szépek. (Gondoljunk csak Bartók Béla arcélére.) Különlegesnek mondható univerzális tehetsége is; nemcsak kivételes képességű festő, grafikus és szobrász, hanem híres-nevezetes építész, muzsikus, szónok, ünnepségrendező és nem utolsósorban természettudós volt. A népesség mintegy 5%-a mondható tehetségesnek. Ebből 2,5% mindenben átlag feletti, míg a másik rész egy-egy specifikus tehetségszférában kiemelkedő. Leonardo az előbbi típus kiemelkedő példája.

A leonardói tehetségmodellben ugyanakkor megtalálhatók, ha talán a szokásosnál végletesebben is, a tehetség általános ismérvei. így az eredetiség. Nem járt iskolába, nem számított művelt embernek, mégis, vagy talán éppen ezért, különleges érzéke volt az új utak feltárására, és a napjainkig meghökkentően eredeti megoldások felvázolására. Ez az úgynevezett divergens gondolkodás a kreativitás legfőbb jellemzője, és ez Leonardo művészetének mind formai, mind tartalmi megnyilvánulásában szinte mindig megragadható. Ezért is volt olyan meghatározó jelentőségű a képzőművészet későbbi fejlődésére. Valószínűleg ez tette számára szükségszerűvé a természet vizsgálatát, majd mind mélyebb megismerését is. így tudatosulhatott benne a „mindenséggel mérd magad” elv transzcendens pozitívuma és hétköznapi negatívuma. Eqyrészt minél többet tud valaki a végtelen világról, annál inkább rá kell jönnie tudása végességére. Sok képe miszti- kusnak-mágikusnak mondott jelei hátterében is ez gyanítható. Másrészt éppen a totalitás visszaadhatatlan- sága magyarázhatja 40 éves korában megfogalmazott állítását: „még eddig egyetlen munkámat sem fejeztem be.” Ahogy a kortárs Vasari

is panaszolta: ......mert soha semmi

sem elég jó neki, legyen bár még olyan remek is.”

A kivételes adottságúakra jellemzőnek mondott különlegességek közül

nála sok fellelhető. Balkezes, vegetáriánus és állítólag homoszexuális volt. Az utóbbi mellett három érv szól. 24 éves korában emiatt bírósági eljárást indítottak ellene, bár felmentették a vád alól. Tanítványait nem képességük, hanem szépségük alapján választotta. Végül pedig: „Legkorábbi emlékem, hogy bölcsőben feküdtem, és mintha egy nagy .keselyű csapott volna le rám, kinyitotta a számat, és ajkaim közt fel-le mozgatta farktollait. Nyilván ez a sorsom" - írja Leonardo, Freud pedig ezt a homoszexualitás bizonyítékaként értelmezi. A keselyű az egyiptomi mitológiában az anyaság szimbóluma, Freud pedig a homoszexuálisoknál az anyai emlő utáni tudatalatti vágynak meghatározó jelentőséget tulajdonít. A baj csak az, hogy Freud rossz német fordításban olvasta az idézetet, Leonardo ugyanis nibio-t, tehát héját említ. A magyar fordításokban is a legkülönbözőbb nevekkel (sólyom, kánya stb.) illetik e madarat. (Meyer Shapiro viszont e mondatot csupán küldetés tudataként értelmezi. A görög-római mitológiában a madár a géniusz szimbóluma, amely kívülről száll be a kiválasztottba.) Ráadásul a héja maga is gyakorta visszatérő motívum Leonardónál, egyrészt a szárnyalást, másrészt a repülést példázza. (Ez utóbbi megfejtése és megvalósítása, mint közismert, élete legnagyobb kihívása volt.) Tény az is, hogy LeoKeresztelő Szent János

6

Szent Anna harmadmagával

nardo gyermek nélkül halt meg. Életrajzírói szerint nővel sohasem volt dolga, amit látszólag alátámaszt írásban („A nemi aktus csúnya, megfosztja az embert minden méltóságától) és rajzban közölt véleménye is. Viszont Hattyús Lédájánál eroti- kusabb női figurát is nehéz festeni. Magam inkább végtelen kísérletezőkedvét és mindenre nyitottságát érzem bizonyosnak. Ez viszont függetlensége megőrzését igényelte. A családalapítás sokszor valóbaji gátolja a nagy formátumú alkotók önmegvalósulását. Éppen ezért gyermekeik száma el is tér a szokásostól (vagy nincs vagy sokkal több az átlagosnál). Bizonyára igaz a pszichológusok megállapítása is, miszerint a libidó alkotóenergiává szublimálható. Bár ennek az ellenkezőjére, a libidó - illetve a szerelem tárgyát jelentő múzsa - ihletadására még több példát ismerünk. Talán ez utóbbival részben összefügghet a Nobel-díjasok társadalmi átlagot messze meghaladó feleségszáma is . . . E látszólag egymásnak ellentmondó állítások helyes értelmezése érdekében újra csak Kosztolányi halhatatlan soraira kell utalnom. S Leonardo tanítására: „Ne felejtsd el, művész, a Te erősséged a magány."

CZEIZEL ENDRE - STEFAN KELLER