Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

A volt Vármegyeháza Debrecenben niát biztosítják a hasonló, de kissé eltérő elemek (a kézbe adott íj, kürt, kard, csákány), amelyek hol a test előtt nyugszanak, hol átlósan lendül­nek. A hét vezér megjelenítésében az arc, a ru­házat és a jellemző tárgyak hasonlóságát és kü­lönbségeit kereste a művész. A stilizálás mellett egyénitésre is törekedett. Ezzel az üvegművészet lényeges elvét juttatta érvényre, s megvalósította a vonal és a folt harmonikus egységét. Az adott keretet szinte szétfeszítik Kernstok erőteljes figu­rái, amelyeknek alakját gazdag vonalhálózattal vette körül. Mégsem nehézkesek, mert a sok fe­hér visszafogó erőt jelent az erőteljes színfoltok­kal szemben, de nem fékezi a mű dekoratív len­dületét. Nem neobarokkos nehézkességgel mu­tatkozik meg Kernstok üvegképein a történelmi múlt felidézése (mint ez a századvég historizáló szobrászatában vagy Benczúr festészetében tör­tént), hanem friss, XX. századi átértékeléssel. Nem véletlenül nevezte Bölöni György „az első modern magyar történelmi festményének a Hét vezért. Lyka Károly korszakos jelentőségűnek tartotta Kernstok debreceni ablakait, s leszögezte, hogy ilyen irányú működése „új lendületet fog adni az üvegfestés művészetének”. Kernstok 1912 őszén mutatta be hét, Debrecenbe szánt üvegablakát az Ernst Múzeumban. A közönség és a kritikusok egyaránt elismerték a mű magas színvonalát és közérthető hangját, hagyományhoz kötődését és modernségét, építészeti környezethez alkalmazko­dását és önálló értékeit. A kivitelező Waltherr Gida intézete volt, alapos munkáját dicséri az ablakok ma is remek állapota. A köztudatban úgy él, hogy sok más műkincsünk­kel együtt a második világháború eseményeinek esett áldozatul Kernstok müve is, holott az abla­kok közül hat ma is épen látható, csak Bulcsú vezér alakja sérült meg. SZ. KÜRTI KATALIN Az Új Magyar Lexikon szerint a zsoldos: „pénz­fizetés (zsold) ellenében katonai szolgálatot vál­laló harcos. A zsoldoshadsereg előnye a hosszú ideig szolgálatot teljesítő harcosok magasabb képzettsége, hátránya a gyengébb erkölcsi érték. A XIV-XVI. században a haladást képviselték, mert a központi hatalom megerősítésére törekvő királyok támaszai voltak a feudális anarchiával szemben ... A harmincéves háború után általá­nossá vált; az általános hadkötelezettség beveze­tése háttérbe szorította.” Az európai zsoldos katonák általában németek, csehek, spanyolok voltak, de a zsoldosok hagyo­mányos származási helye Svájc volt. A svájci kan­tonok a XV. századtól szerződésben biztosítottak egyes európai uralkodóknak svájci testőröket, ka­tonákat. Ismeretes, hogy az ancien régime ide­jén nagyszámú svájci gárdista szolgált Francia- országban, akik a Nagy Francia Forradalom ide­jén is kitartottak a király mellett, ők védték a Bastille-t is. Jelenleg már csak a Vatikánban szol­gálnak svájciak, ők adják a festői egyenruhájú pápai testőrséget, a „svájci gárdát". Különös, hogy épp a katolikus egyház fejét szolgálják, hi­szen francia-Svájc és Genf a kálvinizmus ősi fészke. Más európai országokhoz hasonlóan Magyaror­szágon is időről időre előfordult, hogy zsoldos katonák is szerepet játszottak valamilyen formá­ban az ország életében. Tán a legnagyobb kar­riert Filippo Scolari - más néven Ozorai Pipo - firenzei származású zsoldosvezér futotta be, aki Zsigmond király szolgálatába lépve a husziták és a törökök ellen harcolt. Később királyi kincstartó és temesi ispán lett, felemelkedett a feudális bá­rók közé. Időnként magyarok is elszegődtek ide­gen szolgálatba, például Nagy Lajos idején, 1720 körül a nápolyi király seregébe szegődött sok ma­Zsoldos vértben és divatos nadrágban 29

Next

/
Thumbnails
Contents