Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

Jellegzetes nomád termék a kecskeszőr sátortalp ményeik hasonlítanak a kocsikéhoz. Az úgyneve­zett déli nomádok nyári útvonala nem csak a Szulejmán-hegységet, de Dél-Afganisztán tarto­mányait (Paktia, Ghazni, Kandahár) is érinti. Egy részük hagyományos déli útvonala megmaradt, mások nyugatra húzódtak. Miután a múlt század nyolcvanas éveiben Abdurrahman emírnek sike­rült „pacifikálnia” az ország középső részén el­terülő Hazaradzsatot, ott földet adott a déli tör­zsek vezetőinek, hogy semlegesítse őket. Miután elültek a villongások a hazarák és az afgán tör­zsek között, ez utóbbiak, megtartva hagyományos nomád életmódjukat, egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok, uzsorakamat és földjelzálog útján nagy földmennyiségeket szereztek meg, melyet az eredeti lakossággal, a hazarákkal műveltetnek. A pastunokhoz hasonlóan nagy távolságon belül mozognak a beludzsok. Egyes törzsek kétezer kilo­métert is megtesznek északnyugati-délkeleti irány­ban az iráni Szisztán, sőt az északi Khorászán és Pakisztáni-Beludzsisztán között, le egészen az Indiai-óceánig, Gwadar, Karachi kikötőjéig. Te­rületüket épp úgy megosztotta a múlt század vé­gén a Goldsmid-vonal, mint a pastunokat a Du- rand-vonal. Számuk jelenleg Iránban és Pakisz­tánban meghaladja az ötmilliót, ahol nemzeti jogaikért küzdenek. A beludzs törzsek vonulási iránya Afganisztánnak csak a déli részét érinti (Hilmand, Csahár Burdzsak és Kalat között), szá­muk az országban százezer alatti. Vertikális moz­gást is végeznek, ezen csoportjaik Csahár Burd­zsak környéki téli legelőkről húzódnak fel észak­ra, Herat környékére. Ha sértve érzik magukat, szinte teljesen kivonulnak Afganisztánból, de ha kedvükre való intézkedések történnek, sokszázez­res tömeg áramlik be az országba. Híres szőnyeg- szövők. A szőnyegszövés kizárólag női munka, de az értékesítést férfiak végzik. Nomád legeltetést folytatnak Afganisztán népei közül a kirgizek is, jellegzetes állatuk a jak. Moz­gási sugaruk viszonylag kicsi, vertikálisan mozog­nak a Pamírban. Számuk az afgán oldalon mind­össze párezer. A nomádokon kívül fél nomádokat és félig letelepedetteket is szép számban találunk e hegyes országban. A félnomádokra már nem jellemző a nagy migráció, a meghatározott élet­térben folytatott évszakok szerinti szabad legel­tetés. Téli szállásuk nem melegebb klímájú lege­lő, hanem zárt, faluszerű település, ahol földmű­veléssel foglalkoznak, míg a „nagy" nomádok in­kább nyaranta kerülnek kapcsolatba a földmű­veléssel. Mozgásuk szinte kizárólag vertikális. Csak nyaranta főfoglalkozásuk a pásztorkodás, de azt is állandó nyári legelőn űzik. Afganisztánban a nomád és félnomád életmód változatos formáit figyelhetjük meg, sok átmeneti formával. Félno­Gilzai nomád férfi mádnak tekinthetjük a türkmeneket, az üzbegek zömét, a kirgizek, hazarák több csoportját és nem egy afgán törzset. A türkmenek közül sokan voltak a század húszas éveiig „nagy" nomádok, a szovjet határ lezárása és a kialakult új életfeltételek kényszerítették őket a téli-nyári legelők szűkebb keretei közé. Egyes törzseik viszont régóta félnomád életmódot folytat­tak. Az üzbégek zömmel félnomádok, de ősi, szo­ros és sokszor ellentmondásos viszony fűzte őket a föld- és kertművelő, tadzsik eredetű kultúrák­hoz, és mindig vonzotta őket a városok közelsége. Félnomádok az ország nyugati, az iráni Khorá- szánnal határos területén élő ajmakok is, ez a négy nagy törzset tartalmazó mongol eredetű, de török, pastun, beludzs és perzsa etnikai eleme­ket magában foglaló konglomerátum. A négy aj- mak törzs és a hazarák közül sokan folytatnak félig letelepedett életmódot. Földművelők, de je­lentős mértékben foglalkoznak állattartással. Nyá­ron is csak a lakosság egy része megy fel a nyári legelőkre, a többiek művelik a földet. Ez az élet­mód a központi és keleti országrész földműveseire jellemző, elsősorban Badakhsán vidékére. Ha­sonló jelenséget észlelhetünk keleten a nurisz- táni hegyvidéken és Csitrál hegyeiben, az iszlám előtti, ősi vadásztársadalom sajátos nyomaival. Bár századunk során a nomádok körében meg­indult a természetes megtelepedési folyamat, a jelenlegi afganisztáni társadalmi-gazdasági vi­szonyok közepette sokáig számolni kell létükkel. Az 1978-as áprilisi forradalmat követő agrárintéz­kedések számos olyan elhamarkodott lépést tar­talmaztak, melyek sértették a nomádok érdekeit, ugyanakkor nem biztosítottak számukra lehetősé­get a jelenleginél kedvezőbb gazdasági tevé­kenységre. Ezért a forradalom második szakaszá­ban óvatosan közelítenek a nomádok problémái­hoz. Kezükben összpontosul az ország állatállo­mányának hetven százaléka, a mezőgazdasági ter­ményeknek pedig csaknem felét nomád termékek alkotják. Továbbra is nagy a jelentőségük a bel­földi szállításban. A nomádok életkörülményeinek javítása, problémáinak megoldása elválaszthatat­lan attól a nemzeti-demokratikus forradalmi át­alakulástól, mely immár ötödik éve folyik Afga­nisztánban, és melynek eredményeképp az ország­utak, hegyek vándorai változatos embertani je­gyekkel, szokásokkal, nyelvekkel rendelkező fiai, lányai egyre jobban otthon érzik magukat immár tudatosan vállalt, közös hazájukban. KATONA MAGDA A nomád asszony vízzel tölti a kecskebőr tömlőt

Next

/
Thumbnails
Contents