Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
Régi, furcsán színezett levelezőlapokról ritka érzékletességgel tárul elénk a századelő fürdőhelyeinek mára teljesen elillant, szavakkal nehezen leírható világa. Szinte érezzük a gyógyfürdők jellegzetes illatát, az árnyas és gondozott parkok zenepavilonjaiból fúvószene hangzik fel. A napégette faépületek szaga átsüt a lapokról. Mi a titka ezeknek a képeknek? A legmeg- kapóbb talán a táj és az építészet harmóniája, az egységes környezet. Az egykori fürdőhelyek a múlt század második felében indultak rohamosabb fejlődésnek, és a századfordulóra már kialakult jellegzetes arculatuk. A gyógyfürdők, üdülőhelyek főleg a gyógyítás szolgálatában állottak. Fejlődésükben azonban szerepet játszott a vasút elterjedése, az Európa-szerte terjedő utazási divat. Amire a naptár a huszadik századot mutatta, már Savanyúkúttól (Burgenland, Ausztria) Élőpatakig (Románia) és Bártfa-fürdő- től (Szlovákia) Palicsig (Vajdaság, Jugoszlávia) számtalan fürdőhely csalogatta a vendégeket. A Balaton partján az első öltözőkabinok fabódék voltak, később angol vagy holland mintára kerekeket szereltek a kabinokra, s így egyszerűen kihúzták őket a szezon kezdetén, majd a végén vissza. Felépült Hévíz, ami napjainkban is — bár átalakítva - egyik legszebb fa fürdőépületünk. Ácsmunka ez a javából. S csak sajnálhatjuk, hogy a keszthelyi fürdő-sziget ámulatos kis fa épületegyüttese már nincs meg. Sokfelé épültek csodálatos épületek, Palicsfürdőt Komor és Marcell pesti építészek tervezték, s ez még napjainkban is áll. S vajon ki emlékezik még a Medgyaszay István tervezte Palatinus strandfürdő gyönyörű faszerkezetű strandépületére és bejáratára. Az erdélyi faépítészetet idéző épület lebontása bizony nagy kár volt. A vízaknai vagy Margitsziget, Palatinus strand Medgyes
