Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
SBPK A barokk városképek Európa-szerte ismert, ám kevésbé szembetűnő részlete a lakóházak homlokzatán kialakított oromfülke, amelybe különböző szobrokat állítottak. Magyarországon főleg Pécsett, Győrben, Sopronban, Egerben és Budán találunk ilyen emlékeket. A szokás távoli előképei a barokk templomok homlokzatán a nagyméretű szoborfülkék lehettek. Az emlékek között legnagyobb számban a szenteknek és a vallási témáknak (szent család, szent- háromság, búcsújáróhelyek kegyszobrai) a hagyományos ikonográfiái típust követő ábrázolása fordul elő. A megjelenített téma néha közvetlenül összefügg a ház lakóival: a család foglalkozására utal. Más esetekben a kapcsolat csupán szimbolikus jellegű: az oromzaton az illető család védőszentjének szobra áll. Az egész közösséget érintő eseményt örökíti meg a dunaföldvári Flórián utca egyik házán látható Flórián- szobor: 1858-ban ennél a háznál állt meg a települést pusztító tűzvész, s ennek emlékére, fogadalomból helyezték el itt a tűzvész ellen segítségül hívott szent szobrát. A szobrok anyaga és megmunkálásmódja alapvetően meghatározza azt, hogy milyen mértékben tudtak ellenállni az időjárás pusztításainak. A finom szemcsés homokkőből, gondos megmunkálással készült szobrok rendszerint épebb állapotban maradtak ránk, mint a silányabb anyagból, durva kézzel faragott alkotások. A készítő mesterek nem minden esetben voltak hivatásos kőfaragók. Az egri házak fülkeszobrairól például a következő megjegyzés maradt fenn a múlt század közepéről: „Az utcáknak igen ájtatos tekintetet adnak, több ház homlokzatába vésett sz. János, József, Flórián s más szentek képei, melyeket kőmíves-legények szoktak készíteni minden ízlés s mü- avatottság nélkül.” Egerben a Janicsár utca 17. számú ház homlokzatán háromszoros'tagolású, lapos szoborfülkében ma is látható egy színesre festett népies ízű faragvány, amely a földgömbön ülő Máriát ábrázolja ölében a gyermek Jézussal. Mint a példa is mutatja, nemegyszer maga a szoborfülke is jelentős esztétikai értéket hordozhat: a díszes keretezés hangsúlyozza, a környezetből kiemeli a fülkében elhelyezett alkotásokat. Krisztus és Mária, Bousseviller, XVII. sz. Madonna gyermekkel, Sankt Martin, XVI. sz. Megostorozott Krisztus, Pfalz, XIX. sz.
