Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
bözö kövek összeütésével, a vaskorszakban már acél, kova és tapló segítségével gyújtották a tüzet. Az ókorban felismerték, hogy egy adott formájú hegyikristály darabka összegyűjti a Nap sugarait és lángra lobbantja az alá tartott fadarabkát. Tűzgyújtás céljára kristályból vagy üvegből gyújtólencsét is készítettek. Bár a domború lencsével lehet a legkényelmesebben tüzet gyújtani, nagy hátránya, hogy csak napsütésben használható. így a vaskorszakban feltalált tüzszerszám egészen a XIX. század elejéig használatban maradt. A tűzgyújtás nagyon körülményes és hozzáértést igénylő feladat volt Az acél-kova ütögetésével szikrát vertek, majd azt a jól megpuhított és salétrombon kifőzött taplón parázzsá próbálták éleszteni. Amikor ez sikerült, kéngyertyát tartottak hozzá, mely lángra lobbant. A tüzet az égő kéngyertyával gyújtották meg. Nem csoda, ha akadtak olyanok, akik a tudomány és a technika fejlődésének új eredményeit felhasználva egyszerűbb és megbízhatóbb gyújtót szerettek volna készíteni. A XVII. században pneumatikus gyújtószerszámot készítettek, amely egy hosszú fémhengerben elmozdítható dugattyúból állt. A mai kerékpárpumpához hasonló szerkezet aljára salétrommal átitatott taplót helyeztek. A dugattyú gyors lenyomásakor az összesürüsödö levegő felmelegedett és meggyújtotta a taplót. i Dörzsgyufa Vulkáni kitörés Amikor 64-ben Roma nagy része tűzvész áldozata lett, a tűznél is gyorsabban terjedt a gyanú, hogy a lángokat maga Néró szitotta. Különcködő szokásai, romlott élete jó alapot szolgáltatott erre. Mindenesetre, ha a tüzet a császár gyújtotta, kitartó is volt, mert a tűzgyújtás akkoriban nem kis fáradságba került. A tűz megismerése, használata, őrzése és a tűz gyújtása hosszú fejlődési folyamat eredménye, amely végigkíséri az emberré válást. A tüzet felhasználó embei évezredeken át a természettől kapott tüzet „csak" őrizni, táplálni tudta és a közösségre mért csapás volt, ha a tábortűz kialudt. Vagy újabb erdőtűzre, villámcsapásra várhatott, vagy a szomszédos törzstől kényszerült lopni. A fa megmunkálása közben a dörzsöléstől felhe- vült fapálcika lángra lobbant, és ettől kezdve a kialudt tűz helyett újat lehetett éleszteni a tüz- fürész, tüzgyalu vagy tüzfúrá segítségével. Újabb anyagok megismerése újabb tüzszerszámok készítésére vezette az embert, a kőkorszakban különBenzines öngyújtó. XIX. sz. vége Foszforos gyufa 40
