Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
«KA9SSRSG SI TGIV Kútfúró parasztok ásója nyomán került elő az első életnagyságú agyag harcos-szobor. A helyszínre siető régészek alig kezdték el a feltáró munkát, amikor beomlott a föld, és akrácsak a mesében, hatalmas barlang tárult fel, ahol végeláthatatlan sorokban álltak a katonák, térdeltek az íjászok, lovaikon a tisztek vigyázták a csatarendet. 1974-ben kezdődött Kína, s talán a világ egyik legnagyobb régészeti szenzációjának, a Kínát először egyesítő legendás uralkodó, Csin-Sih Huang-ti föld alatti síremlékének feltárása. Az i. e. III. században készült síremlékről a történész kortárs, Ssu-ma Csien pontos leírást hagyott hátra. Ennek alapján képet alkothatunk a gigantikus mauzóleumról: „Mikor a Csin dinasztia első császára trónra lépett (i. e. 246-ban), Li hegyén elkezdődtek a síremlék építésének munkálatai. Mikorra egyesítette a birodalmat (i. e. 221-ben), 700 000 alattvalót rendelt oda, egész Kínából, hogy folytassák a munkát. Hatalmas üreget ástak, három föld alatti folyót törtek át. A külső koporsót bronzból öntötték. Köré, a belső sírkamrába, paloták, tornyok, hivatali épületek makettjeit helyezték, drágaságokkal, finoman megmunkált szerszámokkal együtt. A belső sírkamrát a meny- nyezetre függesztett, felnyilazott íjak őrizték, melyek megölik a támadót, mihelyt a terembe lép. A sír körül a birodalom nagy folyóit és az óceánt jelképező higanyfolyamok folytak. A mennyezeten a csillagos ég mása, a padlón a Föld domborulatai és vizei voltak láthatók, kicsinyítve. Bálnaolajjal töltött lámpák világították be a helyiséget. A Második Császár elrendelte (i. e. 210-ben), hogy atyja gyermektelen ágyasai kövessék a halott császárt a sírba. Miután eltemették őket, egy tisztviselő azt javasolta, hogy a síremléken dolgozó mesteremberek, akik a sírépítmény biztonsági berendezéseit készítették, túl sokat tudnak ahhoz, hogy életben maradhassanak. Ezért hát, mihelyt az Első Császár testét elhelyezték a sírban, és a kincseket lepecsételték, a középső és a külső kapukat bezárták, hogy így a sírba börtönözzék azokat, akik elkészítésében részt vettek. Senki sem menekülhetett. A föld alatti sír fölé dombot emeltek, melyre fákat és bokrokat ültettek, hogy a mauzóleum teljesen olyanná váljon, mint a környező táj." A császári síremlék valóban olyan, mint egy domb, hiszen eltűnt a kettős fal, amely körülvette. A téglalap alakú belső falat, s a külsőt, amely 2173X974 m hosszú téglalap formájában védte a hatalmas temetkezési területet, négy őrtorony tagolta. A két fal között, mélyen a föld alatt találták meg az agyagszobor-hadsereget (eddig harmincezernél több katona került felszínre), amely a császár földöntúli szolgájaként védte és kísérte a halott uralkodót. Ilyen méretű és felszerelésű sírépítményt Kínában eddig sehol nem találtak. A sír leírását már régóta ismerték, de senki sem bízott benne, hogy a fantasztikus lelet létezik, és egyszer napvilágra kerül. A Csin dinasztia - melynek első uralkodója emeltette ezt az építményt -, a kínai történetírók szemében eddig a felfedezésig barbár katonai diktatúraként szerepelt, melynek művészetére csupán néhány kisebb sírmelléklet utalt. A felfedezés tehát nem csak a sír méretei miatt lenyűgöző, hanem azért is, mert az i. e. III. századi Kína művészetéről, életmódjáról, haditechnikájáról és iparáról szerzett ismereteink felülvizsgálására késztet. Az életnagyságú ember- és állatfigurák, kocsimodellek mintázása, rendkívül finom, aprólékos kiégetése pedig bizonyosan a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott. Kevesen hitték eddig, hogy a kínai kerámiaművészet ilyen feladatok megoldására már az i. e. III. században is képes volt. A harcosok arcvonásai egyéniek, a jellemábrázolás, a portrészobrászat kezdeteit figyelhetjük meg ezen a cseppet sem uniformizált leletcsoporton. A katonák fegyverzete és ruházata arra enged következtetni, hogy az előállításnál öntőformát használtak, ám az arcok kézi kidolgozásúak. A kisebb méretű agyagfigurák a halottal együtt való eltemetése Kínában is elterjedt szokás volt. Lehetséges, hogy a Li hegyen bányászott, különösen jól megmunkálható, tartós agyag vezetett az ötlethez, hogy a szokásos méretű sírmellékletek helyett életnagyságú „testőrséget'' helyezzenek el a császári sírban. Az egyik, ezernégyszáz főt számláló csapat például négy részből áll. Elöl az íjászok térdelnek, mögöttük a lándzsások állnak, majd a lovasság és hatvannégy harci szekéren a tisztek következnek. Jellegzetes egyenruhájuk lehetővé teszi megkülönböztetésüket. A figurák átlagos magassága 180 centiméter, de vannak közöttük 190 centiméteres, Kínában valóságos óriásnak számító harcosok is. A legérdekesebb felfedezések talán még váratnak magukra, hiszen tudomásunk szerint a császári sírkamra mindeddig feltáratlan. A legendás birodalom-egyesítő egy északnyugati királyság, a Csin uralkodójaként látott hozzá nagyszabású tervei megvalósításához. Amikor a Csinek uralma alá hajtotta egész Kínát, közel ötszáz éves belharcnak vetett véget. Cseng király (a Csin-Sih Huang-ti név csak császári neve) közel egymillió katonát indított harcba a császári trón megszerzéséért. A krónikaírók méltán illették a „Csinek Tigrise" névvel. Kegyetlen, de határozott és sikeres reformer volt. Központi hivatali szervezetet hozott létre, hadseregére támaszkodva letörte a nagybirtokosok hatalmát, egységes igazságszolgáltatást, pénz- és mértékrendszert vezetett be a hatalmas birodalomban. Legfőbb tanácsadója, a történetíró és államminiszter Li Ssu - akitől a síremlék leírását idéztük - különösen kegyetlen, a kínai kultúra fejlődésére nagy hatást gyakorló rendeletével tette hírhedtté az amúgy is rettegett uralkodó nevét: i. e. 213-ban elrendelte, hogy égessenek el Kínában minden könyvet, néhány, „államilag engedélyezett" alapmű kivételével. „Legyenek a katonák a tanítók!" - jelentette ki Li Ssu. Alig tizenegy éves császári uralma alatt Csing-Sih Huang-ti állandó harcot folytatott a külső és a belső ellenséggel. Hogy a nagybirtokosokat elszakítsa támogatóiktól, arra kényszerítette őket, hogy birtokaikat elhagyva a nyugati határszélre költözzenek. Az „átköltöztetési akció" során, egyedül i. e. 221-ben körülbelül 120 000 család kényszerült elhagyni lakhelyét, hogy Hsienyang-ba, az új birodalmi fővárosba költözzön. Katonai szolgálat fejében földet kaptak a parasztok, a birodalmat jól ellenőrizhető közigazgatási egységekre osztották, megszervezték a védelmet. Elsősorban az északi sztyeppék felől támadó Hsiung Nu-nomádok, valószínűleg a Rómát is felégető hun törzsek jelentettek állandó veszélyt. Egységesítették az írást is, hogy egyszerűbbé tegyék az egész birodalmat behálózó hivatalnokszervezet munkáját. A népdalok tanúsága szerint a császár nem volt népszerű, reformjai általános elégedetlenséget váltottak ki. Az írástudókat, akik tiltakozni mertek, bebörtönözték, kivégezték. Egy ilyen tömeges kivégzésről számolnak be a források például i. e. 212-ből, amikor 460 tudóst öltek meg a fővárosban. I. e. 214-ben elkezdték építeni a Nagy Falat, hogy megvédje Kína északi határvidékét a barbárok rohamaitól. Hárommilliónál több ember építette közmunkában a Falat, a császári palotákat és a síremlékeket. Ez az ország akkori lakosságának 15 százaléka volt, így Kína mezőgazdasági termelése erősen visszaesett, gyakori volt az éhínség. A császár i. e. 210-ben, ötvenéves korában halt meg. Egységes, de lázongó birodalmat hagyott hátra. Egy parasztfelkelés rövidesen megfosztotta hatalmától a dinasztiát. Sírjának környékét feldúlták, a Li-hegyi palotát lerombolták, de a föld alatti birodalmat nem tudták megközelíteni. Csin-Sih Huang-ti harcosai csak 1974-ben hagyták el föld alatti erődjüket. KARPÁTI ANDREA 36
