Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 1. szám

A szír történelem ismerete kulcs az első historikus emlékektől máig ter­jedő egyetemes emberi kultúra meg­ismeréséhez. E nagy múltú ország el­ső történelmi dátuma: i. e. 9000, e korból származik Teli Mureibet, az Eufrátesz menti település. Az idő­számítás előtti III. és II. évezredben az ország egyes részei a folyam menti városállamok (Ur, Uruk), majd az amoriták irányítása alá kerülnek. A későbbiekben babiloniak, hettiták és egyiptomiak uralták e vidéket. A föníciai kort idézik Szidon emlékei, megfordult erre hódító útján Dávid, Izrael legendás királya, valamint Nagy Sándor is. Palmyra romjaiban is lenyűgöző Diocletianus-palotája a római hódítás korából származik, az Omajjád-mecset pedig a mohame­dán vallás első fénykorából. Igen jelentősek a korai kereszténység em­lékei is - az ország lakosságának ma is 24 százaléka katolikus. Pál apostol első térítő útja erre vezetett, itt lett Saulusból Paulus, azaz zsidó adószedőből egy látomás hatására kereszténnyé vált. Damaszkuszban történt e „pálfordulás”. Járt erre - talán épp Szent Pál kíséretében - az egyik evangélium-író, Lukács is. A rengeteg, e korból származó em­lék közül különösen Sednaya és Maalula kolostorai becsesek a mű­vészetkedvelők, a hivők és a turisták számára egyaránt. Sednaya nevének jelentése magyarul „mi asszonyunk", más arab szómagyarázat szerint vi­szont „vadászó hely". A sziklára épült, középkort idéző csodálatos ortodox kolostort a könyvtárban lévő kéziratok szerint Justinianus bizánci császár alapította 547-ben, mikor se­regeivel a perzsák ellen vonulva itt táborozott a sivatag szélén. Katonáit szomjúság gyötörte, ezért a császár maga indult el, hogy vizet találjon. Közben üldözőbe vett egy gazellát, amely a csúcson fakadó forráshoz vezette, s ott az állat hirtelen a szent Szűzzé változott. „Te nem ölsz meg engem, Justinianus, hanem templomot emelsz itt e dombtetőn" — mondta. A hitrege szerint másod­szor is megjelent a császárnak a Szűz, elhozván a kolostor tervrajzát, amit az építészek sehogyan sem tud­tak kivitelezni az alacsony, de igen meredek szirten. A bizánci stílusú épületegyüttes ma is működő kolostor, sokak szerint ez a Kelet második legnagyobb búcsú­járó kegyhelye Jeruzsálem után. Évente több tízezer zarándok láto­gatja, s ami számunkra különös, de az itteni embernek természetes: ke­resztény és moszlim hivők egyaránt felkeresik. Belépve a boltozatos ka­pun, a zegzugos belső udvaron fiatal apáca fogad, ő is arab, mint társnői. Elkalauzol a templomon át az ima­terembe. Itt áll a csodatevő ikon, amelyet állítólag Lukács evangélista festett a szent Szűzről. A rendház egykori főnöknője egy erre járó za­rándok remetét kért meg, hogy hoz­za el számára a képet Jeruzsálem­ből. A remetét az ikon óvta meg az útonállóktól és vadállatoktól, ezért meg akarta tartani, mondván: nem volt alkalma eleget tenni megbízatá­sának. Ám a Szűz ismét csodát tett, a zarándok bűnös szándékát bevall­va, átadta a képet jogos tulajdono­sának. Az itt élők úgy tartják, az ikonnak köszönthető, hogy még ma is áll a kolostor. Az apró imateremben gyertyák ég­nek. Megsötétült, alig kivehető a festmény. A teremben mozdulni is alig lehet a temérdek arany fogadal­mi ajándéktól. Minden évben szep­tember nyolcadikán legtöbb a lá­togató. Mária-napkor a hívek százai érkeznek a világ minden részéről. A kolostorban olajos bőrű, sötét sze­mű apácák főznek, hímeznek és leve­let írnak a csaknem másfél ezeréves falak között. A legfelső szintről, az ezer esztendősen is tisztán kongó harang tövéből elragadó a táj. A fa­lu felől görögkeresztes templomtor­nyok látszanak, a dombok szétszórt barlangjai egykor sírhelyek voltak. Az Antilibanon kopár nyúlványai melett haladva tovább, a hegy ge­rincén, mint roppant fal vonul végig kilométereken át a lekopott őshegy­ség maradványa. A vonulat egyre emelkedik. Életnek erre nyoma sincs, mígnem egy kis üde zöld völgyön túl szemkápráztató látvány fogad; ez Maalula. Vakítóan fehér sziklahá­zak teraszosan egymás fölé építve, java részük a sziklafalba vésve. Ker­tek csak odalenn a völgyben vannak. Az ősi település méltóságteljesen tá­maszkodik a hegyfalnak. Századok óta minden ház változatlanul áll e világtól elzárt faluban. Nem csoda, hogy itt még beszélik „Krisztus nyel­vét", az arab hódítás előtt haszná­latos arameus nyelvet. A legmagasabban álló épület, a te­lepülés éke a Szent Tekla zárda és templomai. Ennek eredete szintén mitikus: az errefelé sok legendában élő Szent Pál tanítványát, a későbbi Szent Teklát apja keresztényüldöző katonái idáig űzték. Nem látszott kiút, ám a leány imájára rés nyílt a sziklafalon, s így megmenekült. En­nek emlékére építette a világ legelső zárdáját, és itt is halt meg az i. sz. II. században. Sírja tágas bar­langban áll, a fölé épített kápolna ma kegyhely, az itt feltörő forrást csodatévő erejűnek tartják. A bar­lang bejáratánál állva belátható a falu, a félkörben hajló hegy szem­közti oldalában egykori remeték sziklába vájt odúi tátonganak. Va­lahol ott lehetnek az első századból származó görög nyelvű feliratok is. A templom melletti kis múzeumban egy pátriárka képe és kegyszerei, valamint a zárda lakói által készített emléktárgyak tekinthetők meg. Megkerülve a hegyormot, vad, misz­tikus tájon járunk. Itt áll a VI—VII. században a bizánciak által épített kolostor, amely Szent Szergiosz nevét viseli. Belépve úgy tűnik, itt nem mú­lik az idő. Örökkön állni látszó fa­lak, némaság. A sziklába vájt kápol­na egyidős a kolostorral. Odabenn keleti szentek szuggesztív tekintete fogad az ikonosztázon. Nem tudunk elmenni Szent Kozma, Szent Adorján és társaik képe mellett alaposabb szemrevételezés nélkül. Ekkor újabb furcsaság ötlik szemünkbe: az arany mezőbe írott görög betűs nevek alatt ott áll ugyanaz arabul, az ikonok alsó sarkában. A kis templom nyu­gati végében verem létrával, ezen át vezetett rejtekút a faluba. S még egy meghökkentő ellentmondás: e falak közt kazettás magnóból hall­ható a hely története — akár magya­rul is. KOVÁCS ANDRÁS Hegylánc sziklafallal Maalula, az ősi kőfaiu A Szent Tekla zárda

Next

/
Thumbnails
Contents