Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
REDON szók összeszövésével, így az Illesztés ponton című lapján Keresztelő Szent János és Orpheusz mítoszát ötvözi. A képfelszín alakításán érződik az art nouveau dekoratív arabeszkjeinek hatása is. Párizsba költözik, s 1881-től többször is szerepel kiállításokon, így az Impresszionisták 8. kiállításán is, 1886-ban pedig a Húszak brüsszeli tárlatán vesz részt. Barátsága Gauguinnel és a szimbolizmust posztimpresszionista formákba oldó Nabis csoport festőivel, jelentős hatást gyakorol művészetére. Grafikái zárt, szigorúan strukturált felépítése elsősorban Seurat grafikáival mutat rokon vonásokat. A századfordulóval új korszak kezdődik életében. 1897-től fokozatosan kiszabadul a félelem, a borzalom fekete-fehér világából. Pasztell és olajképeket kezd festeni, melyeken megőrződik a grafikák linearizmusa, az arabeszk-hatás kedvelése és a fenyegetettség légköre is, de a szín és fényharmóniák már az ellenpólust is érzékeltetik. Az átmenetet tükrözi Kyklopsz című műve, ahol a fenyegetettség motívuma a természet és ember harmonikus egységet tükröző, dekoratív színharmóniákban megjelenő világának ellenpontja. A grafikák „démonikus szimbolizmusát" - Klaus Berger kifejezésével - a festmények „mágikus szimbolizmusa" váltja fel. Mágikus (a jelenségeket ősi forrásukhoz visszavezető) elem uralja témáit, akár a keresztény, akár az antik, akár a távol-keleti mítoszokból merít. Gustave Moreau-hoz hasonlóan mítoszábrázolása szinkretikus, azaz a különböző vallások mítoszait együttesen használja fel. Krisztus, Apolló és Buddha azonos gondolat hordozója, de Moreau illusztratív-irodalmias előadásával szemben nála a szín önmagában is kifejezi a szellemi tartalmat. Redon mitologikus művészetének lényegét, az archetípushoz való visszatérést a Nabis csoport egyik festőtagja, Maurice Denis foglalta össze: ,,Redon a szimbolizmus eredeténél áll, ha ezen az őskép képi kifejezését értjük”. A természet és ember megtalált harmóniájának legteljesebb megfogalmazásai közé tartoznak Redon életművében a Vénusz-képek, a kagylóból kikelő szépség-istennő érzékletes ábrázolásai. A „fényprofilok", a befelé néző, elmélyült, álmodó arcképek és a titkos tartalmat sugalmazó csendéletek sorozatában a képfelszín dekoratív alakítása, a színkezelés elvont tartalmak hordozója. Festészetének kiemelkedő teljesítményei a Delac- roix-mű témájából kiinduló Phaeton ábrázolások, Apolló napszekerének újra és újra felbukkanó motívuma. Delacroix-nak a Louvre Apolló-termébe készített mennyezetképét Redon a világosság és sötétség harcának egyik legtökéletesebb ábrázolásaként írja le, s festi meg maga is több változatban. 1900-tól pannókat és freskókat is festett, Domecy kastélyába és a fontfroide-i cisztercita Kyklopsz apátságba. Az utóbbiban található az Éjszaka és a Nappal című falképe, melyen a Kezdetek című grafikai sorozat misztikus panteizmusa visz- szatér. Az alig látható részecskék és a végtelen tér, az állati és növényi lét között elmosódnak a határok - együttesük belső és külső megtalált egységéről vall. Odilon Redon élesen két részre osztható, mégis egységes életműve a XIX. századi művészet alapvető megosztottságát és a szintézis egyik lehetőségét képviseli; romantika és klasszicizmus, festőiség és linearizmus, mítosz és naturalista valóságlátás együttes jelenlétét, impresszionista és szimbolista elemek egy életműben megvalósult egységét példázza. GELLÉR KATALIN •n
