Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
A csehszlovák film gyökerei a némafilm egészen korai szakaszáig nyúlnak vissza. Már 1896-ban, a film feltalálását követő évben vetítettek Prágában, méghozzá hazai felvételekből: Jan Krizenecky mérnök képeit láthatták a nézők Prága utcáiról, tereiről, hétköznapi eseményekről. Két évvel később pedig a Lu- miére-féle felvevőgéppel már komolyabb filmeket forgattak. Ezek afféle kezdeti kísérletek voltak, ám rövidesen rendszeres filmgyártás jött létre, mely csak az első világháború idején torpant meg. A Csehszlovák Köztársaság kikiáltását, 1919-et követően komoly fellendülés kezdődött, mely még inkább kibontakozott a hangosfilm éveiben, 1930 után. Ennek oka a polgári demokratikus állam viszonylagos liberalizmusa volt, mely a baloldali mozgalmaknak is teret engedett. A korábbi szellemi központ, Berlin a hitlerizmus fellegvárává vált, így Prága lett az avant- garde művészeti mozgalmak egyik menedéke. Mindez lehetővé tette, hogy a csehszlovák filmművészet túllépjen a kommersz szinten. A sokszínűén kibontakozó csehszlovák hangosfilm korszakában vált nemzetközileg is elismertté Gustav Machaty. A tizes évektől kezdve végigjárta a filmkészítés iskoláját. Egyik méltán híres filmje az Extázis (1933). A film meséje meglehetősen szokványos: a fiatal feleség és a nyárspolgári, feleségét elhanyagoló férj drámája. A rendező azonban, főleg a női főszereplő sorsát kibontva, rendkívül gazdag képi világot teremtett. A természet, a környezet, a fény, a tárgyak mind belejátszanak ennek a világnak a megteremtésébe. Lendületes, a szovjet avantgarde filmeket idéző, versre komponált munka képsora zárja a filmet. A maga korában a film merész erotikus légköre keltett nagy feltűnést, melyet a női főszereplő, Hedy Kies- ler egykori szépségkirálynő körül teremtett meg Machaty. A színésznő később, kalandos társadalmi karrier után, Hedy Lamarr néven Hollywoodban lett filmsztár. Csehszlovákia német megszállása elsöpörte a harmincas évek jellegzetes filmművészetét, bár a technikai lehetőségeket fejlesztették és felhasználták, de nemzeti filmgyártásról szó Jiri Menzel: Szeszélyes nyár sem lehetett. A második világháború után újjászülető Csehszlovákiában fokozatosan államosították a filmgyártást. A kezdeti lendületben mindjárt olyan filmek születtek, melyek a nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltették. Ilyen volt Karel Stekly filmje, a Búgnak a tárnák (1947), mely a Velencei Filmfesztiválon díjat nyert. A kisemberek szemszögéből mutatták be a német megszállás éveit, az emberség megtartásáért folyó küzdelmet Jirí Krejcik Magasabb elv (1959) és Jiri Weiss: Rómeó, Júlia és a sötétség című filmjei. Ám saját koruk, a mindennapok ábrázolásával sokáig adósak maradtak a csehszlovák rendezők. Ehhez a lépéshez a sematizmussal való szakításra, új formanyelvi és tartalmi eredményekre volt szükség. A tartalmi és formai megújulás a hatvanas évek elején történt meg, s ebben az évtizedben születtek a csehszlovák filmművészet világszerte elismert eredményei. Ján Kádár és Elmar Klos filmje, az Üzlet a korzón a háború éveiben játszódik egy kisvárosban. A fasizmus és az antiszemitizmus problémáit sok film feldolgozta, ennek a műnek az volt a különös erénye, hogy mindezt frázismentesen, egy emberi kapcsolat kibontásán keresztül mutatta meg. Ida Kaminska nagyszerű alakítást nyújtott az öreg rőfös asz- szony szerepében. A film 1966-ban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar- dijat nyerte. A csehszlovák új hullám kibomlása elsősorban fiatal rendezők nevéhez fűződött. Közülük is a legfiatalabb Jiri Menzel. Huszonnyolc éves korában rendezte Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) cimű filmjét. A film nemcsak groteszk, deheroizáló mozzanataival (egy vasúti forgalmista fiú szexuális problémái és egy német vonatot felrobbantani készülő szabotázsakció cselekményszála fonódik egybe), hanem emberi alapállásával, az egyén belső világának rajzával is kitűnt. Nagyszerű hangulatteremtő erő, lira, humor és kitűnő színészi játék jellemzi Szeszélyes nyár (1967) cimű filmjét, melyet V. Vancura kisregénye nyomán készített. Véra Chytilová
