Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
A paraszti életforma körülhatárolta a gyermeki játék lehetőségeit, a játékszerek körét, amelyek segítségével a gyermek a későbbi céltudatos tevékenységre felkészült. A játék minden kultúrában a gyermeket körülvevő valóság elsajátításának fontos eszköze. Magyarországon a parasztgyermekek általában maguk készítették játékszereiket a felnőttektől ellesett, esetleg az iskolában tanult módon. Néha egy-egy darabot a szülő, felnőtt rokon, falusi ezermester barkácsolt nekik. A vásáron tés is. A nagyobb gyermek néha az alkotás szenvedélyével készít el olyan játékszert, amivel aztán nem is játszik, csak gyönyörködik benne. A játékszerek egyik alapvető s talán legnagyobb múltú csoportja az élővilágot, az embert és az állatokat utánzó alakok. Az előbbiek népes csoportját a babák alkotják, a ku- koricacsuhéból, csutkából készültektől a rongybabán keresztül a díszes, népviseletbe öltöztetett babákig. A rongybaba váza gyakran kérgétől meg sem fosztott pálca, amiötletességet, mint sok munkát kívánt. Élethű ökör sikeredhetett kukoricavagy cirokszárból; ugyanezekből az anyagokból nemegyszer vályú is került elébe, járom a nyakába. Leggyakrabban a gazdaságban fontos szerepet játszó haszonállatokat másolták, ezeket szekér elébe lehetett fogni, igázni, jármozni, itatni. Néha egy-egy egzotikus állat többé-kevés- bé sikerült másával is találkozhatunk. Burgonyából, gyufaszál lábakkal könnyű volt állatot formálni, még könnyebb a korlátlanul alakítható hasonló kis szekeret barkácsolni viszont komoly feladat, erre inkább a felnőttek vállalkoztak. A századunkban vidéken is közismertté vált gépek a falusi gyermekek fantáziáját is megmozgatták, s szívesen készítették el a traktor, cséplőgép, kombájn, repülőgép, emelődaru, helyenként hajó másolatát is. A lányok nemigen tudták maguk elkészíteni a konyhaszerszámok, bútorok, szövő-fonó eszközök kicsinyített mását. A teknővájó cigányok kis dagasztóteknőket, medencéket is Keményfából faragott játékbölcső, Püspökszenterzsébet, 1932 (Tanka Dezső felv.) Fából összeillesztett csörgő, Torontáloroszi, 1939 (Tanka Dezső felv.) Kukoricaszárból és fából készült ökör a Zala megyei Kisszigetről, a század elejéről (Tanka Dezső felv.) kapható, kisiparos készítette játékszer ritkaságszámba ment. Az egyszerű, fából faragott játékok mellett főleg a fazekasok árulták használati készítményeik kicsinyített mását gyermekjátéknak. Ezen kívül hazánkba is eljutottak a közismert cseh, bajor és tiroli fa játékszerek. Játékért pénzt azonban csak a parasztság tehetősebb rétegei adtak. A házi készítésű játék alapjául köny- nyen hozzáférhető, nem nagy értékű anyagok szolgáltak: agyag, csont, különböző növényi részek, papír, fa, rongy, ritkán fém. A gyermek saját készítésű játékszerei kettős feladatot láttak el, hiszen nemcsak a játszás okoz örömet, hanem a készíre merőlegesen olykor egy másik pálcát is kötöztek. A test rongyplasztika, ami híven utánozza a női test jellegzetességeit: domború kebleket, kontyos hajviseletet. A rongyoszsákból kikerülő ruhadarabok — ha nem is pontos másolatai a helyi viseletnek - annak főbb vonalait mégis érzékeltetni képesei« A színvonalas kidolgozású, a viseletét pontosan másoló babák ügyes asszonyok munkái. Ezeket nem gyermekkézbe szánták, hanem szobadísznek. Napjainkig másik cél is járul ehhez: a viselet megörökítése kicsiben. A fiúgyermekek gazdagságát, vagyonát az állatok jelentették. A kacsa mellcsontjából készült bika inkább agyagból. De nemcsak e kis méretű állatokra volt igénye a fiúknak. Különösen a közlekedés gépesítése előtt vonzotta őket a lovaglás. „Szilaj nádparipán", vesszőparipán bárki, hintalovon azonban csak kiváltságos kevesek lovagolhattak. A fiúk, lányok az állatok és babák mellett szívesen játszottak a felnőttek használati tárgyainak kicsinyített másával. A kisfiú maga készítette ökrei nyomában ostorát pattogtatta. Előszeretettel készítettek közlekedési eszközöket. A szánkót néhány lécből még a kisebb gyerek is összetákolta, néhány letört cserépkancsó füléből vagy cérnagurigából nagy fantáziával kocsit készített. Az igazihoz árultak. A fából faragható konyhaeszközöket (például gyúródeszkát sodrófával) pedig a férfi családtag készítette el. Az apák sokszor munkaigényes, vésett díszítésű mosósulyokkal lepték meg a már segíteni próbáló kislányukat. Agyagedényeket azonban minden leányka formázhatott magának, s ugyanígy meg tudták mintázni a szoba berendezését. Asztalos, házi faiparos kevéssé foglalkozott játékbútor készítésével. A kisbölcső volt a legkelendőbb, akkora méretben készült, hogy egy nagyobbacska babát is elringathatott benne tulajdonosa. A festett ágyat, drága szoba berendezést a faluszélen játszó szegényebbek bo-
