Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
„Lőj egy verebet úgy, hogy az a söréttől csak elkábuljon. Így élve elfoghatod. Vedd fejét és erősítsd a töltővesszőre, dugd a csőbe és jól kend meg belülről. Végy fehér fokhagymát, dörzsölj be vele egy vászonkendőt, majd ezzel is kend be alaposan a csövet. A veréb fejét és a fokhagymát göngyöld be a kendőbe és akaszd a kéménybe. Flintád most már hamarosan jobb lesz! Egy pár nap múlva a kendőt vedd ki a füstről és akkor a legelső lőtávolban lévő madarat lődd le. Vagy az egészet, vagy annak egy darabkáját lőporral keverve töltsd a fegyverbe és lőj a levegőbe." E varázslatos receptet, Wilhelm Döbel A vadász és dörrenő, távolról halált okozó fegyvert nehezen fogadta be az emberiség, pedig a nyíl és a nyílpuska már mindennapos eszköze volt a hadászatnak, vadászatnak. Hosszú ideig Berthold Swarz alkimista szerzetes nevéhez fűződött a lőpor feltalálása, de ma már tudjuk, hogy a XI. századi Kínában kén, salétrom és faszénpor keverékével töltöttek meg papír- vagy bambuszcsöveket. Az így elkészített löveg a rakétához hasonlóan működött és nyílvesszőt továbbítottak vele. Ilyen petárdákkal rémisztgette Batu kán az 1241-es liegnitzei csatában a sziléziai és lengyel katonákat. Mongol vagy arab közvetítéssel keKerekes lakatú pisztolykészlet, XVI. sz. hordozható formában is elkészíteni. Perugia városa hamar felismerte ennek jelentőségét. 1364-ben 500 darab olyan csövet rendeltek, „amelyet ember kézben vihetett”. A puskacsőbe, a golyó mögé tömött lőporhoz egy furat vezetett, amelyet szintén finomra őrölt lőporral töltöttek meg. E furat felső nyílásához izzó zsinórt, kanócot érintettek a lövéskor. A lőport begyújtani, célozni, a nehéz fegyvert irányítani és tartani egy ember nem is tudta, kezdetben két ember kezelte a rézcsöveket. A fegyver kezelhetőségét próbálták is javítani. Az olasz puskaművesek a puskatusra gyűrűt szereltek, amivel nyakba lehetett akasztani a súlyos szerte. A furatot a cső oldalába építették, és nyílásához kis kagylóformát szereltek. A kagylóba egy kevés lőport szórtak a biztos gyújtás elősegítésére. A megnövekedett igények kielégítésére lőpormalmokat építettek. A por összetétele egyre pontosabb, tisztább és megbízhatóbb lett. Az első lőport egészen finomra őrölték, ezért hirtelen égett el, és a gyors ellobbanás miatt nem volt idő a kellően nagy gáznyomás kifejlődésére. A finom port ezért alkohollal keverték és szárították. Az anyag szemcséssé vált, így égési ideje lassúbb lett, nagyobb nyomás alakulhatott ki. A nagyobb nyomásnak azonban Párbajpisztoly készlet, 1850 k. teendőinek újraközlése című, 1754- ben megjelent könyve alapján mindenki kipróbálhatta, aki azt szerette volna, hogy a fegyveréből leadott lövés biztosan és pontosan célba találjon. A számítógéppel vezérelt hadi arzenál korában alig hihető, hogy kétszáz évvel ezelőtt csupán mágikus praktikákkal próbálták a lőfegyverek „pontosságát” javítani. Titokzatosság és babonás tisztelet övezte a puskákat, pisztolyokat. A tüzet okádó rült Európába a lőporkészítés tudománya, s a XIV. században már rézcsövű lőfegyvereket készítettek. A legrégebbi ábrázolás 1326-ból, III. Edward király káplárától, Walter de Melimetétől származik. A kép egy váza alakú csőből kirepülő nyilat örökít meg. Ugyanebben az évben a firenzei városi tanács „vas nyilak vagy golyók fém csőből való kirepí- tésére szolgáló szerkezetet" rendelt. Bár a puska ősi formája várak védelmére szolgált, célszerűnek látszott kezetet. Tüzeléskor a nyereg első kápájára állított villára támasztották, így jött divatba az úgynevezett szakállas puska. A cső végére nyúlványt: szakállt illesztettek, ami a villára támasztást könnyítette meg. A XV. században a mechanikai gyújtás, a lakatszerkezet feltalálása nagy lendületet adott a fejlődésnek. Az izzó kanócot egy olyan szerkezethez, kakashoz erősítették, amely a cső alján lévő ravasz meghúzásakor azt a lőporcsatornához érinteta réz már nem tudott ellenállni, ezért a puskacsövet bronzból öntötték, majd vaspálcára hajlított, összekovácsolt vaslemezből készítették az idővel puskakészítő céhekbe tömörülő kovácsok, harangöntők. A gyújtócsatornába továbbra is finoman őrölt lőpor került. Az újabb fegyverekkel már gyorsan lehetett lőni, és egy ember is kezelhette. Az íjak, számszeríjak lőtávolsága és célbiztonsága azonban még sokkal jobb volt a lőfegyverekénél. Közelharcra
