Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
városokban az övék volt az állatvágás és a húsértékesítés joga, adót pedig nem kellett fizetniök. Díjmentesen kapták a hatóságoktól a hússzéket, ahol a húst kimérték. IV. Béla király például a XIII. században a budai mestereknek céhlevelet adományozott, mely működésüket törvényes keretek között biztosította. Mátyás király idejéből származik (1484) a budai mészároscéh szabályzata. Egy 1620-ból származó „húslimitáció” (árszabás) azt igazolja, hogy a céheknek hivatalosan megszabott húsárakat kellett alkal- mazniok. Egy céhszabályzat azt is előírta, hogy az inas felszabadításakor az úgynevezett „szabadító pálcával" az „öreglegény” hármat vágott az inas ülőfelére: az elsőt a királyért, a másodikat a városért, a harmadikat a céh becsületéért kapta. A céh tagjai háború esetén részt vettek a harcokban, saját zászlajuk alatt harcoltak a haza védelméért, sőt egészen más munkát is végezték: postát közvetitettek! A hentesek és mészárosok ugyanis élőállatokat is felvásároltak, és ezek egy részét külföldre hajtották, ott adták el. A kisérő mészároslegények erős, fegyverforgató emberek voltak, hogy az állatokat megvédjék rablótámadásoktól és a katonaságtól. Mivel megbízható emberekből válogatták ösz- sze őket, a község vagy város rájuk bízta a levelek, hírek közvetítését is. A Budáról Pozsonyon át vezető országutat, melyen ezeket az állatokat Bécsbe és más idegen városokba terelték, „mészárosok útjának" nevezték. Több ilyen utat tartanak nyilván, hiszen a magyar marhát Itália, Ausztria, Csehország és Németország is szívesen vásárolta. Ezek a „mészárospostások” vitték a leveleket németnek, töröknek, s hozták is a postát. Amikor megérkezett valahová a „mészáros-posta”, ezt kürtszóval jelezték, és köréjük gyűlt a lakosság. A hazavitt leveleket és információkat otthon saját vezetőségük útján a városparancsnoknak vagy vezetőségnek továbbították. Feljegyezték, hogy Váradon keresztül is járt a „mészáros-posta”, de Szeged is bekapcsolódott ebbe a munkába, és hogy egészen Konstan- tinápolyig is eljutottak magyar és török levelek, üzenetek. A debreceni „mészáros-posta” történetét a helyi adatok alapján többen feldolgozták. Ebből kitűnik, hogy a futárposta nem mindenkor biztositotta a posta eljuPetőfi apjának szalkszentmártoni mészárszéke A tatai vízi vágóhíd tását a címzetthez, mert a futárt gyakran megtámadták, leveleit elvették. A hivatalos postaszolgálat pedig a német-török megszállás miatt sok területre nem jutott el, így a mészáros céhek ezek munkáját egészítették ki saját szolgáltatásukkal, amit egyébként díjmentesen végeztek. Erre kötelezték őket a városok, ahol a céheknek privilégiumaik voltak és azok megvonásával fenyegették meg a céheket, ha a „mészáros-postáért” ellenszolgáltatást követeltek. 300 éven át működött ez a szolgáltatás, míg 1722-ben meg alakult a császári postaszolgálat. A húsipar fejlődésének egyes szakaszait a világon egyedülálló kezdeményezésével a magyar Húsipari Múzeum gyűjtötte össze és mutatja be a látogatóknak. RUDNAY JANOS 15
