Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 3. szám

különböző nyelvet beszélő, hasonló életformában élő törzsek. Közéjük tartoznak a hopi és a zuni indiánok. A pueblók őrzik legtisztábban és csaknem maradéktalanul hagyományaikat, vallásukat, rítusaikat, életformájukat, művészetüket. Különleges törzsi szervezetükkel, életformájukkal és művészetükkel sajátos színt képviseltek a Csendes-óceán mentén, Washington államtól Alaszkáig az északnyugati indiánok. Ezek a törzsek - nootka, tlingit, haida, kwakiutl - ugyancsak különböző nyelvcsaládokba tartoznak, de életformájuk, törzsi szervezetük, mítoszviláguk és művészetük hasonló volt. Főleg halásztak. Erős, nagy csónakjaikkal kimerészkedtek a nyílt tengerre, és bálnára is vadásztak.

Tágas, erős gerendaházakat építettek, melyeket páratlan szépségű festett ábrák, faragott domTotemoszlopokkal díszített faház

borművek és totemoszlopok ékesítettek. A totemoszlop a törzs és a törzsön belül a klánok jelképe és mitikus családfája volt. Az északnyugati indiánok faragóművészete akkor alakult ki. amikor a fehér kereskedőkkel, hajósokkal folytatott cserekereskedelem révén fémszerszámokhoz jutottak. A XIX. században a fehérekkel való összetűzések és a járványok az északnyugati törzseket is megtizedelték, a törzsi társadalmak felbomlottak,

KUTASI KOVÁCS LAJOS

s úgy tűnt, hogy művészetük is elenyészik. Napjainkban azonban a totemfaragás is újjászületett, és éppúgy virágzik, mint a délnyugati indiánok agyagművessége, szövése, ezüstmívessége, az erdei és a síksági indiánok gyöngyhímzése. A wigwam azonban már csak az indián múlt emléke és szimbóluma.

43